| ||
Miért számít történelmi mérföldkőnek az Egy nemzet születése című némafilm? Miről szólt a háborús némafilm? Készültek mozgóképek a fronton? És milyen volt az aláfestő zene? A háborúban hallgattak zenét az emberek? És mégis min? Minek köszönhető a zenés darabok népszerűsége? És mit szólt mindehhez Bartók és Kodály?
Megannyi kérdés, melyekre Laska Pál forgatókönyvíró és László Ferenc kritikus adja meg a választ Csunderlik Péter moderálásával.
És ha már Griffith rasszista klasszikusa, a The Birth of a Nation szóba került, álljon itt a The New York Times kritikusának (a teljes interjút itt) néhány eligazító szava:
A.O. Scott: Az Egy nemzet születését a kritika se lenyelni, se kiköpni nem tudja, s nem is fogja tudni soha. Az Egy nemzet születése örökös dilemma, aligha fog a filmkritika ez ügyben nyugvópontra jutni. Egy olyan filmről beszélünk, aminek elévülhetetlen érdemei vannak a modern mozgókép történetében, ám ugyanez a film ki sem látszik a maga komisz és mélyen elítélendő ideológiájából. Még csak ártalmatlannak sem mondanám, hiszen sikerrel járult hozzá, hogy a Ku-Klux-Klan ismét erőre kapjon a déli államokban. Erről megfeledkezni éppúgy nem lehet, mint a filmes erényekről. Kényelmetlen film, és az is marad, lehet, az idők végeztéig.
És mert nem álljuk meg, hadd idézzük a világhírű filmtörténész, Joseph McBride (interjúnk vele itt) szavait ugyancsak Griffithről és legnagyobb tanítványáról, John Fordról:
| ||
Joseph McBride: Ford mint filmrendező nagyon sokat tanult Griffithtől. Ford mint statiszta pedig az egyik Ku-Klux-Klan-tagot alakította a filmben. Az Egy nemzet születése igazi gigaprodukció volt; alig volt valaki, aki ne szerepelt volna benne. Ford a Ku-Klux-Klan lovasjeleneteiben szerepelt; mint mondta, arról lehet felismerni, hogy állandóan tartania kellett a fejére húzott csuklyát, máskülönben a szemüvegére csúszott volna. Elég abszurd, de Quentin Tarantino nemrégiben posztumusz kirohanást intézett Ford ellen, minthogyha egy szerep a klántagsággal lenne egyenlő. Ezt a logikát követve a Django elszabadul ku-klux-klanos szereplői a valóságban is csuklyás klántagok lennének? Tarantino rasszizmussal vádolta meg Fordot – nem túl árnyalt kijelentés, különösen annak fényében, hogy Ford az elsők között szerepeltetett afroamerikaiakat a filmjeiben. Howard Hawks filmjeiben például nagyítóval is alig találni afroamerikaiakat. Az igaz, hogy sokan Ford figurái közül két lábon járó sztereotípiák, de komplex karaktereket is szép számmal találunk a filmjeiben. Nem csak fehérekből állt nála a világ. A két világháború között Ford ráadásul többször is elítélte a rasszizmust – nem sokan tették ezt meg akkoriban.
