Tavaly előtt jelent meg a művésznő önéletrajzi könyve, le is ültünk vele beszélgetni.
| ||
Magyar Narancs: Énekesként mindent meg tudott mutatni magából, amit meg akart?
Halász Judit: Soha nem gondoltam magamra énekesként, csak jó versek ismeretére akartam biztatni a gyerekeket. De amióta én szerkesztem a lemezeimet, mindig találtam érdekes témát abban a világban, amiről énekelek. Időközben nagymama lettem, és észrevettem azokat a problémákat, amiket anyaként esetleg nem. Énekeltem a testvérekről és az apukákról is, miután odajött hozzám egy apuka az egyik koncerten, és megkérdezte, hogy csak anyukája, nagymamája és testvére van a gyereknek, apukája talán nincsen? Bródy a mai napig segít nekem, ő írja a téma- és címadó dalokat, de a többi verset, a költőket már én választom ki. Mostanában nem új témákon gondolkodtam, hanem azon, hogy milyen formában kéne megszólítani a gyerekeket. Kétségeim támadtak, hogy el lehet-e még adni a CD-ket. Lehet, hogy letölthető lemezt kéne csinálni, vagy csak pár dalt; esetleg egy könyvet néhány klippel és DVD-vel. Hál’ istennek, azért még jól fogynak a lemezeim, talán azért is, mert ma már családok járnak a koncertjeimre, ritkán éneklek csak gyerekeknek, ezért mindkét generációt meg kell szólítanom. Milnének, Lázár Ervinnek vagy Janikovszky Évának ez sikerült, rájuk gondolok példaként, és valami hasonló módon szeretnék szólni én is.
A teljes interjú itt olvasható.
