Hamlet a Nemzetiben

  • 2012. március 9.

Snoblesse

400 évesen is fitt királyfi – a Hamlet, ahogy Alföldi Róbert elképzeli.


László Zsolt volt már Hamlet is (Új Színház, 1996), a Nemzeti Színház új Hamletjében viszont Színészként és Szellemként tünteti fel a színlap, míg magát a dán királyfiként ismert címszereplőt Szabó Kimmel Tamás alakítja Alföldi Róbert vadonatúj rendezésében. A Shakespeare néven publikáló szerző Nádasdy Ádám által magyarított sorait rajtuk kívül Makranczi Zalán (Király), Mátyássy Bence (Horatio), Rába Roland (Polonius), Básti Juli (Királyné) Radnay Csilla (Ophelia), valamint Hollósi Frigyes (Sírásó 1.) és Znamenák István (Sírásó 2.) tolmácsolják a Nemzeti Shakespeare-kompatibilis nagyszínpadán. Valami 16-án és 17-én is bűzlik Dániában. Kezdés mindkét nap 19 órakor.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.