Várkonyi 100

  • 2012. június 6.

Snoblesse

100 éve született az Egri csillagok rendezője és a Vígszínház jó emlékezetű igazgatója.


Írt verset, újságot és forgatókönyvet, játszott filmen és színpadon, bujkált színpad alatt (a Gestapo elől a Vígszínház pincéjében), rendezett filmet és rendezett-igazgatott színházat – a Vígszínházban és környékén mint legendás színigazgatóra emlékeznek rá. Emlékét bélyeg és egy Vígszínházról szóló musical (Szent István körút. 14.) is őrzi, de az emlékek terén semmi sem veheti fel a versenyt az általa rendezett, nagyszabású irodalmi adaptációkkal: A kőszívű ember fiaival, az Egy magyar nábobbal, a Kárpáthy Zoltánnal, az Egri csillagokkal és a Fekete gyémántokkal. Nevéhez fűződik a ritka magyar kémfilmek egyike, a Fotó Háber megrendezése, színészként pedig a magyar filmgyártás valószínűleg egyetlen bűnügyi cserkészfilmje, a Titokzatos idegen. A száz éve született film- és színházcsinálóra emlékező kiállítás elfeledett szerepek, sosem látott fotográfiák és színházi ereklyék által idézi fel Várkonyi Zoltán alakját.

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.