Írt verset, újságot és forgatókönyvet, játszott filmen és színpadon, bujkált színpad alatt (a Gestapo elől a Vígszínház pincéjében), rendezett filmet és rendezett-igazgatott színházat – a Vígszínházban és környékén mint legendás színigazgatóra emlékeznek rá. Emlékét bélyeg és egy Vígszínházról szóló musical (Szent István körút. 14.) is őrzi, de az emlékek terén semmi sem veheti fel a versenyt az általa rendezett, nagyszabású irodalmi adaptációkkal: A kőszívű ember fiaival, az Egy magyar nábobbal, a Kárpáthy Zoltánnal, az Egri csillagokkal és a Fekete gyémántokkal. Nevéhez fűződik a ritka magyar kémfilmek egyike, a Fotó Háber megrendezése, színészként pedig a magyar filmgyártás valószínűleg egyetlen bűnügyi cserkészfilmje, a Titokzatos idegen. A száz éve született film- és színházcsinálóra emlékező kiállítás elfeledett szerepek, sosem látott fotográfiák és színházi ereklyék által idézi fel Várkonyi Zoltán alakját.
