Hegedűs D. monóban

  • 2016. szeptember 11.

Snoblesse

Hegedűs D. Géza A pestis megannyi szerepében.


Fotó: Szkárossy Zsuzsa

Egy kis egzisztencializmusért nem kell messzire menni, elég csak a Vígszínház Házi Színpadáig. A pestis monodrámába öntött változatát Hegedűs D. Géza adja elő, valamennyi szerepet magára öltve. Kritikusunk (a teljes recenzió itt) nagyra értékelte a színészi átlényegülést: „Hegedűs D. Géza elegánsan kezeli a megannyi szerep közötti váltásokat. Könnyedén és bravúrosan csusszan át egyik hangnemből a másikba, a karakterek hangszíne sosem erőltetett vagy paródiaszerűen kontrasztos: inkább a szereplők pillanatnyi állapota, érzelmi tónusa az, amely a hangtónusokat finoman, de egyértelműen megkülönbözteti.” A Vígszínház Házi Színpadának produkciójában Hegedűs D. mellett a darab zeneszerzője, Márkos Albert is látható-hallható egy cselló társaságában.

Figyelmébe ajánljuk

Mesterségvizsga

Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.

Elmondom hát mindenkinek

  • - ts -

Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.

Nem oda, Verona!

  • - turcsányi -

Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.

Nagyon fáj

  • Molnár T. Eszter

Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.