Hitchcock: Madarak

  • 2014. március 3.

Snoblesse

A nőkínzó rendező rémisztő remeke.
false

Hogy mekkora kultusza van Hitchnek? Akkora, hogy a közelmúltban két játékfilm is foglalkozott a személyével. A The Girl című tévés produkció épp kapóra jön nekünk, mert hőse a Madarak és a Marnie rendezője. De mit kell, hogy lássunk? „Az itteni Hitchcock gonosz és kicsinyes despota, aki pokollá teszi a címszereplő, Tippi Hedren életét. Terrorizálja, üldözi a szerelmével, zsarolja, derékba töri egy nagy tehetség pályáját. Hitch nem lehetett könnyű eset – írta kritikusunk –, az sem titok, hogy megszállottja volt a skandináv típusú, magas, szőke heroináknak, de hogy közülük miért éppen Hedrent tette tönkre, az a filmből nem derül ki.” És nem derül ki a Madarakból sem, de nem is ez a lényeg; Hitchcock 1963-as filmje – az első, amit Tippivel forgatott (a második a Marnie volt) – 50 év elteltével is a frászt hozza nézőire.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.