| ||
Nincs még egy olyan darab a most futó előadások között, melyen annyit lehetne derülni (sírva vigadni) a kultúrpolitika bornírtságán, az emberi (azon belül is: a színészi) gerincek hajlíthatóságán, szánalmasan pimf viszonyainkon, egy rosszul bevert szögön, a hülye párttitkáron (bocsánat, polgármesteren) és egy alig leplezett Vidnyánszky-paródián, mint a Radnóti előadásán. Mert a darabban szereplő figurák és egyes közéleti személyek közötti hasonlóság, nos, az aligha a véletlen műve. De a lényeg, hogy a Mohácsi testvérek (János és István) műhelyéből ismét egy sziporkákban gazdag, a színházat rendeltetésszerűen használó, teljesen korszerű darab került elő: A csillagos ég (avagy a nemzetközi sikerre való tekintet) mindenkinek ajánlható, aki a nemzettől ellát a honig, vagy valami ilyesmi.
