Iván, a rettenet

  • 2017. február 28.

Snoblesse

Társasházi sci-fi a Radnótiban.

Szélvészként közlekedő dívát játszik a Radnóti Színház Bulgakov-átiratában, az Iván, a rettenet című társasházi sci-fiben – írtuk Petrik Andreáról, a darab női főszereplőjéről, akit azonmód ki is kérdeztünk:

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

Magyar Narancs: Egy lakógyűlésen kezdődik a bulgakovi őrület. Civilben gyűltél valaha is?

Petrik Andrea: Úgy nézek én ki?

MN: Nem igazán.

PA: Albérletben lakom, gyerekként pedig falun nőttem fel, egy családi házban, a szerbiai Temerinben. 15 éves koromig ott éltem. Szóval kimaradt a lakógyűlés, mondjuk, nem is bánom.

MN: Azért nyilván neked is megvan az a házmestertípus, ami az Iván, a rettenetben is főszerepet játszik: a hatalmaskodó hivatalnokféle, aki felfelé hajlong, lefelé rúg, a maga kiskertjében ő a kiskirály.

PA: Pont most járok lakásokat nézegetni, és ahogy megfigyeltem, az ingatlanosok közt is megvan ez a típus, persze, tisztelet a kivételnek. Befeszülök az ilyen helyzetekben, meg is kértem az egyik barátnőmet, hogy jöjjön velem. A lakáskeresési procedúra felszínre hozza ezeket az embereket.

MN: Akkor most próba nélkül is eljátszanál egy ingatlanost?

PA: Gond nélkül, simán.

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.