Szabó Kimmel Bagoly & Jordán Cica

  • 2017. február 28.

Snoblesse

Bagoly és Cica – Szabó Kimmel Tamás és Jordán Adél bohózatharca.

Legutóbb, amikor a Bagoly és Cica baglyával, Szabó Kimmel Tamással beszélgettünk, a népszerű színművész így nyilatkozott:

Magyar Narancs: Elég jól mutatja a pályádat jellemző kettősséget, hogy 2011-ben egyszerre választottak meg a legjobb 30 év alatti pasinak egy netes szavazáson és a legjobb 30 alatti színésznek a POSZT-on.

false

Fotó: Németh Dániel

Szabó Kimmel Tamás: Nagyon megtisztelő, hogy engem választottak meg a legsármosabb 30 alatti pasinak – még ha nem is tartom magam annak –, de azért tudom, mi a különbség elismerés és elismerés között. A Három nővérért kapott szakmai díjnak nyilván sokkal jobban örültem. Novemberben, amikor nekem ítélték a Junior Prima díjat, felhívott egy magazin, hogy szeretnének berakni az újságba mint a legsármosabb pasit. Ez más volt, mint a netes szavazás, mert annak csak a végeredményét közölték velem, itt viszont a jóváhagyásommal és egy velem készült interjúval ment volna a dolog. Nemet mondtam, mert egyszerűen szemen köpném magam egy ilyen szerepléssel: miután több interjúban lamentáltam már, hogy ebben a mai világban csak a külsőségek számítanak, blablabla, nem jelenhetek meg egy újságban azzal, hogy „helló, én vagyok a legjobb faszi!”.

Legutóbb, amikor a Bagoly és Cica cicájával, Jordán Adéllal beszélgettünk, a népszerű színművésznő így nyilatkozott:

Magyar Narancs: Nem látszik, hogy nyomasztanák a szülei. Jordán Tamás és Lázár Kati gyereke nem is lehetett más, csak színész?

false

Fotó: Takács Attila

Jordán Adél: Nem tudom, mert erről otthon soha nem beszéltünk. Színházban éltem, az igaz. De nem gondolkodtam azon, hogy színész leszek; igaz, azon sem, hogy bármi más. Egyszer azt írtam a naplómba, hogy ha nagy leszek, csoportos szereplő leszek Kaposváron…

Bill Manhoff Bagoly és Cica című darabjában Szabó Kimmel Tamás játssza Félixet, az ifjú írót, akihez egy este bekopogtat Doris, a magát modellnek valló fiatal hölgyemény. Az ismert vígjátéki alaphelyzetben illik lubickolni, megtette ezt már a furcsa hazai páros előtt Barbra Streisand és George Segal is.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.