Ivan & The Parazol

  • 2016. augusztus 3.

Snoblesse

Új érzelmi síkokra téved a retrónak látszó zenekar.
false

Lássuk csak, hogyan reagált az Ivan & The Parazol frontembere a Narancs újságírójának faggatózására:

Magyar Narancs: Elkészült a második lemezetek. Szerintetek miben lett más, mint a debüt?

Vitáris Iván: Hatalmas lépést tettünk előre. A Mode Bizarre sokkal érettebb, összetettebb és talán fogyaszthatóbb, slágeresebb is, mint az elődje. Megtartottuk azt a stílust, amit eddig is képviseltünk – a modern hatásokkal frissített, hatvanas-hetvenes évekbeli rockzenét –, de most új érzelmi síkokat is feltártunk a dalokban. Jó példa erre a Don’t Wanna Die.

MN: Az első lemezetek kifejezetten sikeres lett itthon. Nagy volt a nyomás, hogy felülmúljátok magatokat?

VI: Nekem a legnagyobb nyomást az anyukám jelenti. Mindig kérdezi, hogy „mikor jön az új Take My Hand”, majd meghallgatva a dalokat kijelenti: „ez se egy Take My Hand”. De mi közben folyamatosan fejlődünk, és szerintem az új lemez is előremutató lett. Ennek ellenére nehéz dolgunk van, mert erre a rockzenére sokan csak legyintenek, hogy nem egyedi. Szerintem ez egyáltalán nem igaz. Mi nem nyúlhatunk olyan hangszerekhez és hangzásokhoz, amik nem illenek bele abba, amit csinálunk. Tőlünk nem lehet elvárni azt, hogy ötévente megújuljunk, mint David Bowie. De ez hozzáállás kérdése is. Manapság meglátnak a színpadon egy aktívabban mozgó énekest, és rávágják, hogy „ez tiszta Mick Jagger”. Lehet, hogy Mozartot is dicsérték úgy, hogy „ez tiszta Bach”.

Lényeg a lényeg, ezen az estén az Ivan & The Parazol játszik a Szigeten.

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.