Ivan & The Parazol

  • 2016. augusztus 3.

Snoblesse

Új érzelmi síkokra téved a retrónak látszó zenekar.
false

Lássuk csak, hogyan reagált az Ivan & The Parazol frontembere a Narancs újságírójának faggatózására:

Magyar Narancs: Elkészült a második lemezetek. Szerintetek miben lett más, mint a debüt?

Vitáris Iván: Hatalmas lépést tettünk előre. A Mode Bizarre sokkal érettebb, összetettebb és talán fogyaszthatóbb, slágeresebb is, mint az elődje. Megtartottuk azt a stílust, amit eddig is képviseltünk – a modern hatásokkal frissített, hatvanas-hetvenes évekbeli rockzenét –, de most új érzelmi síkokat is feltártunk a dalokban. Jó példa erre a Don’t Wanna Die.

MN: Az első lemezetek kifejezetten sikeres lett itthon. Nagy volt a nyomás, hogy felülmúljátok magatokat?

VI: Nekem a legnagyobb nyomást az anyukám jelenti. Mindig kérdezi, hogy „mikor jön az új Take My Hand”, majd meghallgatva a dalokat kijelenti: „ez se egy Take My Hand”. De mi közben folyamatosan fejlődünk, és szerintem az új lemez is előremutató lett. Ennek ellenére nehéz dolgunk van, mert erre a rockzenére sokan csak legyintenek, hogy nem egyedi. Szerintem ez egyáltalán nem igaz. Mi nem nyúlhatunk olyan hangszerekhez és hangzásokhoz, amik nem illenek bele abba, amit csinálunk. Tőlünk nem lehet elvárni azt, hogy ötévente megújuljunk, mint David Bowie. De ez hozzáállás kérdése is. Manapság meglátnak a színpadon egy aktívabban mozgó énekest, és rávágják, hogy „ez tiszta Mick Jagger”. Lehet, hogy Mozartot is dicsérték úgy, hogy „ez tiszta Bach”.

Lényeg a lényeg, ezen az estén az Ivan & The Parazol játszik a Szigeten.

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.