Udvaros Dorottya: Majdnem valaki

  • 2016. augusztus 3.

Snoblesse

Folytatódik az Átutazó.

Tavaly jelent meg a művésznő új lemeze, nem sokkal utána beszélgettünk vele:

Magyar Narancs: Majdnem valaki címmel élő lemezbemutató koncerted is lesz a POSZT-on. Milyen pillanatképet fogalmaznak meg rólad Bereményi Géza dalszövegei?

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

Udvaros Dorottya: Mindig lenyűgöz, ha valaki egy háromperces dalban el tudja mondani egy család, egy szerelem, egy ember történetét, és Géza rendelkezik ezzel a különös képességgel. A lemez ötlete úgy kezdődött, hogy Bereményi összehozott egy estét Cseh Tamás-dalokból színészek részvételével, amit a Sziget Fesztiválon is előadtunk, mert akkora sikere volt. Ott találkoztam először Hrutka Róberttel, és megkértem őt, hogy írjon nekem dalokat. Gézával hirtelen megírtak három dalt, aztán lett belőle öt, majd kilenc. Olyan könnyen „jött belőlük”, hogy végül összeállt egy lemezzé.

A teljes interjú itt olvasható, a lemez dalai a Szarvasi Vízi Színházban csendülnek fel a színésznő előadásában.

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)