Udvaros Dorottya: Majdnem valaki

  • 2016. augusztus 3.

Snoblesse

Folytatódik az Átutazó.

Tavaly jelent meg a művésznő új lemeze, nem sokkal utána beszélgettünk vele:

Magyar Narancs: Majdnem valaki címmel élő lemezbemutató koncerted is lesz a POSZT-on. Milyen pillanatképet fogalmaznak meg rólad Bereményi Géza dalszövegei?

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

Udvaros Dorottya: Mindig lenyűgöz, ha valaki egy háromperces dalban el tudja mondani egy család, egy szerelem, egy ember történetét, és Géza rendelkezik ezzel a különös képességgel. A lemez ötlete úgy kezdődött, hogy Bereményi összehozott egy estét Cseh Tamás-dalokból színészek részvételével, amit a Sziget Fesztiválon is előadtunk, mert akkora sikere volt. Ott találkoztam először Hrutka Róberttel, és megkértem őt, hogy írjon nekem dalokat. Gézával hirtelen megírtak három dalt, aztán lett belőle öt, majd kilenc. Olyan könnyen „jött belőlük”, hogy végül összeállt egy lemezzé.

A teljes interjú itt olvasható, a lemez dalai a Szarvasi Vízi Színházban csendülnek fel a színésznő előadásában.

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.