Háromnapos budapesti workshopja után a Mika Tivadar Mulatóban lép fel az ütőhangszerekkel és a csenddel egyaránt igen bensőséges viszonyt ápoló Seijiro Murayama. A japán ütőhangszeres zenész 1999 óta Párizsban gyarapítja improvizatív zenei munkásságát, melybe a társművészetekkel – úgyis mint a tánccal, a festészettel, a fotóművészettel, az irodalommal és a filozófiával meg persze a performansszal – való gyakori együttműködések is beletartoznak. Seijiro Murayama ütős estjére a belépés ingyenes.
A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?
Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépéseit viszi színre.
Hogy Alfred Hitchcock életműve – különös tekintettel az ún. nagy műveire – hogyan öregedett, az nyilván hitviták terepe.
Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.
Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.
