Jövök, jövök, élek, élek!

  • 2016. április 19.

Snoblesse

Két holokauszt-túlélő anya története.

Salka című regényében Chaja Polak holland írónő holokauszt-túlélő édesanyjának állít emléket.

false

 

Fotó: Ilja Keizer

 

 

Az 1941-ben született szerző Amszterdamban él és dolgozik, Nyári szonáta és a Második apa című műveit több nyelvre lefordították. Magyarul a Salka az első kötete:

„Hirtelen eszembe jut a járása. Ahogy határozott, kemény léptekkel átmegy az utcán. Azóta se láttam soha senkit, aki így járt volna; a mozgás a csípőjéből indult, és olyan mohóság volt benne, mintha minden lépés, minden láblendítés maga lenne a győzelem, a diadalkiáltás: jövök, jövök, élek, élek. Olyan boldogság, amiről minden kétség nélkül azt hitte, hogy az egész világgal osztozik benne.”

Hajnali láz című regényében Gárdos Péter holokauszt-túlélő édesanyja és édesapja megismerkedésének történetét meséli el.

Magyar Narancs: A szülei 1945-ben, levelezés útján ismerkedtek meg Svédországban. Nem csak azt döntötték el, hogy összeházasodnak, de azt is, hogy többé nem lesznek zsidók. Az ezt követő félszáz évben mennyire sikerült tartani magukat ehhez a programhoz?

false

 

Fotó: Németh Dániel

Gárdos Péter: Maradéktalanul. Egy kezemen meg tudom számolni, hányszor hallottam apám szájából a rendszerváltás előtt, hogy zsidó. Nem számított, hogy mi azok vagyunk, ahogy nem számított, hogy más az vagy sem. A családon kívüli világban persze azért más volt a helyzet. A nyolcvanas évek elején kissé felidegesített, amikor egy Honvéd–MTK-meccsen egyszer csak teli torokból lebüdöszsidóztak a lelátón. Majdnem megverettem magam, úgy kellett a barátaimnak visszatartaniuk, hogy ne menjek neki az illetőnek. Valószínűleg én húztam volna a rövidebbet. Amikor szóltam a közelben posztoló rendőrnek, hogy tessék már az urat – egy magas, jól öltözött, szekrényforma fiatalembert – kivezetni, mert zsidózott, a közeg csak mosolygott és annyit mondott, hogy ő nem hallott semmit. A szüleimnek mindenesetre elég jól sikerült megszüntetni magukban a zsidóságukat: én már görögkeleti vallásúnak lettem 1948-ban keresztelve. Jól jöhet ez még valamikor – így szólt az érvelésük később.

Gárdos Péterrel készített interjúk itt olvasható, Chaja Polak és Gárdos Péter pedig a Könyvfesztiválon (Millenáris Park, D. épület, Lázár Ervin terem) látható – a velük való beszélgetést felolvasás is színesíti, a remek színésznő, Pető Kata olvas fel a művekből.

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.