Magyar Narancs: Hány fát ültetett eddig?
Fegyir Sandor: Hm, lássuk csak, 22 nagykövet, egy, kettő, három, négy polgármester. Az 26.
MN: Miért ennyire fontos a faültetés?
FS: Az ötlet maga nem az enyém, hanem Budapesté. Láttam a Facebookon, Instagramon, hogy Budapest főpolgármestere mindig mindenhol ültet fákat, és ez nekem nagyon megtetszett. A legjobb ötlet a gyümölcsfák ültetése szerintem. És bár a nagykövetség Budapest része, de itt Ukrajna törvényei érvényesek. Van egy olyan ukrán mondás, hogy három dolgot minden férfinak meg kell tennie az életében: építse fel a házát, nevelje fel a gyerekeit és ültessen egy fát. Ezt el szoktam mesélni a nagyköveteknek, és javaslom nekik, hogy ők is kövessék a példámat. Amikor befejeződik a kiküldetésük, a fa, amelyet ültettek, itt marad, és emlékezni fognak rá. Igyekszünk nem invazív fákat ültetni, mégis utalni velük az adott ország történelmére, kultúrájára. Így Bulgária rózsafát kapott a kertben, az Egyesült Királyság tölgyet, Belgium gesztenyét, Japán akácot, Kanada juhart.
MN: Sok magyar nemzetiségű ember menekült el Kárpátaljáról Magyarországra és még tovább, Európába, és Ukrajna többi részéből nagyon sokan menekültek az ország nyugati részébe. Mennyiben változik meg hosszú távon ezeknek a városoknak, Ungvárnak, Munkácsnak, Beregszásznak a mindennapi élete?
FS: Szociológusként harminc éve tanulmányozom az Ungvári Nemzeti Egyetemen Kárpátalja lakosságát, összetételét, működését. Ungváron a teljes katonai invázió előtt 120 ezer ember élt, most talán 180 ezer. De ez nem egyszerű többlet, hiszen nagyon sok ungvári költözött el. Biztosan változni fog a nemzeti, hitéleti, kulturális élet, hiszen változott a lakosság összetétele is. De a világ maga is úgy épül fel, úgy működik, hogy folyton változik. Egy régió, egy térség igazi arcát az emberek adják, akik megélik a történelmet. Amerika arca is változott, a Kárpát-medence is változott, hiszen a 6. században például nem éltek itt magyar törzsek. Az emberek folyton jönnek-mennek, ezt senki sem tudja megállítani. Akik Magyarországra jöttek a történelem során, átvették a magyar kultúrát, lassan a magyar mentalitást is, ez rendjén van. Ez nem csak a származáson, a véren múlik. Ha végeztetnének az emberek DNS-tesztet, ami megmutatja a származást, az etnikai hovatartozást, talán sok emberben nem is lenne, úgymond, sok magyar vér. Én megcsináltattam, és az jött ki, hogy 31 százalékban vagyok magyar. Maga csináltatott már ilyen vizsgálatot?
MN: Nem, de az egyik nagymamámat Csernyiknek hívták, úgyhogy biztosan rendelkezem szláv felmenőkkel.
FS: Azt gondolom, az identitás nem a vérben van, hanem a fejben, ezért nem félek attól, hogy változni fog Nyugat-Ukrajna arca. Ha valahol működött egy minőségi kultúra, az meg fog maradni. Akik az ország keleti feléből eljöttek Nyugat-Ukrajnába, megmutatják a nemzet egységét. Korábban azt lehetett hallani, hogy a keleti és a nyugati emberek mások, különbözőek. Pedig ez ugyanaz, mint a dunántúli, tiszántúli emberek közti különbség: magyar vagy nem? Persze, hogy magyar.
Érdekes, hogy régebben a magyarok azt mondták, akik tőlük keletebbre élnek, azok az oroszok. És most azt mondják, hogy ukránok. Ez fontos változás. Harminc éve tudjuk a zászlónkat lobogtatni és elmondani, hogy kik vagyunk, de a világ eddig ezt nem vette észre. A világ számára volt egy Szovjetunió, és voltak az oroszok. De most már nem így van. A magyarok is megmutatták a világnak ’56-ban, hogy nem oroszok, nem szovjetek, hanem magyarok, most mi is így teszünk. Csak hát ezért fizetni kell, és csak egyféleképp lehet fizetni, vérrel.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
