Kelemen Kabátban

  • 2016. augusztus 11.

Snoblesse

Következő dal szóljon speciálba Magyarországból.
false

Így nem kezdi más, csak a Kelemen Kabátban:

Következő dal szóljon speciálba Magyarországból
Amerikába a Fehérházba, Barak Obama szakspecialista miniszterúrnak
Az első néger nagykirálynak, a császárnak, a szívtiprónak
Az üzletembernek és a kedves családjának
Asszonyának és a két gyönyörűséges leányának
Éljenek sokáig, Fainul a buli!

Így indul a Kelemen Kabátban méltán elhíresült dala, a Fainul a buli, melyben a tagok ország-világ előtt kijelentik, hogy rajabbul gurítják a szavakat, mint a Viktor, továbbá nem kell félni egy kis újtól. Aki tudja, mire rímel az „egy kis újtól” (megfejtés a szerkesztőségben), az se hagyja ki a trashpopban és jó magyar humorban utazó formáció buliját.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.