„Kicsit többet legózok” - Paczolay András dobos, Headbengs zenekar

  • rés a présen
  • 2015. július 8.

Snoblesse

Felverik a Velencei-tó csendjét.

rap: Milyen elhatározással álltatok össze anno, és hol tart ma a csapat?

Paczolay András: A tízes éveink elején jártunk, mikor megalakultunk, nem gondolkoztunk előre, csak a legelső, aztán mindig a következő koncertig. Most 10 éves a banda. Azért álltunk össze, mert így hozta a sors, aztán igazán megszerettük a rock’n’rollt, rájöttünk, hogy nincs más lehetőségünk az életben, ez az, amit akarunk, így, egymással. Most kicsit vagyunk csak közelebb a célhoz, de ez ilyen műfaj, nem siránkozni kell és másokra mutogatni, hanem csinálni a dolgunkat.

rap: Hogy néz ki a zenekari munkamegosztás?

PA: Kiegészítjük egymást, valószínűleg egyikünk nélkül sem tudna rendesen tovább élni a banda. Gergő a fő dalszerzőnk, ő írja szinte az összes zenét és szöveget, kapitány, művész, költő, festő, harcos, időutazó, zenei agy és fül a csapatban, nélküle nem lennének épkézláb dalaink. Bálint a basszusnál a háromszög következő csúcsa. A basszustémáin és ötletein kívül nagyban felel a hangulatért is, nem szeret csendben ülni, szereti felhúzni az agyunkat. Én csak beszólogatok a többieknek, ok nélkül dirigálok, kommunikálok a külvilággal, telefonálok, e-mailezek, vezetek, kaját hozok, mellesleg a ritmusért felelek. A rendőrviccet szoktuk emlegetni, az egyik írni tud, a másik olvasni, a harmadik meg vigyáz a két tudósra.

false

 

Fotó: Wlcsek András

rap: Milyen volt a Sziget Nagy-Szín-Pad-válogató?

PA: Király volt, egy magunkfajta ismeretlen bandának végképp, mert így az esélytelenek nyugalmával, elvárások nélkül tudtunk részt venni benne. Úgy tudjuk, hogy szakmai zsűri választott ki 40 lehetséges banda közül 9-et, amelyek közé minket is beválogattak. Így kerültünk az Akvárium színpadára a középdöntőbe, ahonnan szavazásos verseny után 3 csapat jutott a döntőbe. Élő adás a színpadról, tv, rádió, LED-fal, riportok, kisfilmek, minden, nagyon bírtuk. Nem jutottunk a döntőbe, de megismerkedtünk egy csomó zenésszel, kezd nőni a táborunk, jönnek pozitív visszajelzések, hallgatják a zenénket. Külső embe­rek szerint tényleg jó bulit csaptunk, és az biztos, hogy másnál nem nagyon volt pogó meg bodysurf a koncert alatt. Azt hiszem, a zenekarból eddig csak én jártam a Szigeten, de ennek vége, mert augusztus 10-én ott fogunk játszani.

rap: Vannak-e zenekari babonáitok, szertartásaitok?

PA: Nem vagyunk babonásak vagy izgulósak. Ha nem vagyunk teljesen felpörögve, kiosztunk egymásnak pár tockost, az használ. Vannak még egyéb koncert előtti és utáni szokásaink, de azok nem tűrnek nyomdafestéket.

rap: Mi volt a kedvenc gyerekkori játékod?

PA: Mindig valami más, korszaktól függően. Imádom a legót. Aztán az a fényképező alakú cucc, amibe belenézel és egy gombot forgatva váltakoznak a szemed előtt a képek, aztán ugyanez csak távcső alakban. Utána meg már párnák dobverővel, gumilapos gyakorlócucc dobverővel, rendes dobcucc dobverővel. A helyzet ma is változatlan, csak most egy kicsit többet legózok.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.