„Kicsit többet legózok” - Paczolay András dobos, Headbengs zenekar

  • rés a présen
  • 2015. július 8.

Snoblesse

Felverik a Velencei-tó csendjét.

rap: Milyen elhatározással álltatok össze anno, és hol tart ma a csapat?

Paczolay András: A tízes éveink elején jártunk, mikor megalakultunk, nem gondolkoztunk előre, csak a legelső, aztán mindig a következő koncertig. Most 10 éves a banda. Azért álltunk össze, mert így hozta a sors, aztán igazán megszerettük a rock’n’rollt, rájöttünk, hogy nincs más lehetőségünk az életben, ez az, amit akarunk, így, egymással. Most kicsit vagyunk csak közelebb a célhoz, de ez ilyen műfaj, nem siránkozni kell és másokra mutogatni, hanem csinálni a dolgunkat.

rap: Hogy néz ki a zenekari munkamegosztás?

PA: Kiegészítjük egymást, valószínűleg egyikünk nélkül sem tudna rendesen tovább élni a banda. Gergő a fő dalszerzőnk, ő írja szinte az összes zenét és szöveget, kapitány, művész, költő, festő, harcos, időutazó, zenei agy és fül a csapatban, nélküle nem lennének épkézláb dalaink. Bálint a basszusnál a háromszög következő csúcsa. A basszustémáin és ötletein kívül nagyban felel a hangulatért is, nem szeret csendben ülni, szereti felhúzni az agyunkat. Én csak beszólogatok a többieknek, ok nélkül dirigálok, kommunikálok a külvilággal, telefonálok, e-mailezek, vezetek, kaját hozok, mellesleg a ritmusért felelek. A rendőrviccet szoktuk emlegetni, az egyik írni tud, a másik olvasni, a harmadik meg vigyáz a két tudósra.

false

 

Fotó: Wlcsek András

rap: Milyen volt a Sziget Nagy-Szín-Pad-válogató?

PA: Király volt, egy magunkfajta ismeretlen bandának végképp, mert így az esélytelenek nyugalmával, elvárások nélkül tudtunk részt venni benne. Úgy tudjuk, hogy szakmai zsűri választott ki 40 lehetséges banda közül 9-et, amelyek közé minket is beválogattak. Így kerültünk az Akvárium színpadára a középdöntőbe, ahonnan szavazásos verseny után 3 csapat jutott a döntőbe. Élő adás a színpadról, tv, rádió, LED-fal, riportok, kisfilmek, minden, nagyon bírtuk. Nem jutottunk a döntőbe, de megismerkedtünk egy csomó zenésszel, kezd nőni a táborunk, jönnek pozitív visszajelzések, hallgatják a zenénket. Külső embe­rek szerint tényleg jó bulit csaptunk, és az biztos, hogy másnál nem nagyon volt pogó meg bodysurf a koncert alatt. Azt hiszem, a zenekarból eddig csak én jártam a Szigeten, de ennek vége, mert augusztus 10-én ott fogunk játszani.

rap: Vannak-e zenekari babonáitok, szertartásaitok?

PA: Nem vagyunk babonásak vagy izgulósak. Ha nem vagyunk teljesen felpörögve, kiosztunk egymásnak pár tockost, az használ. Vannak még egyéb koncert előtti és utáni szokásaink, de azok nem tűrnek nyomdafestéket.

rap: Mi volt a kedvenc gyerekkori játékod?

PA: Mindig valami más, korszaktól függően. Imádom a legót. Aztán az a fényképező alakú cucc, amibe belenézel és egy gombot forgatva váltakoznak a szemed előtt a képek, aztán ugyanez csak távcső alakban. Utána meg már párnák dobverővel, gumilapos gyakorlócucc dobverővel, rendes dobcucc dobverővel. A helyzet ma is változatlan, csak most egy kicsit többet legózok.

Figyelmébe ajánljuk

Női dzseki trendek, amelyeket érdemes figyelni idén ősszel és télen

  • Támogatott tartalom

Az őszi-téli szezon mindig a kabátok és dzsekik időszaka: ezek a darabok nemcsak a melegedről gondoskodnak, hanem meghatározzák az egész öltözéked stílusát is. Idén a klasszikus megoldások mellett számos új irányzat is teret nyer, amelyek egyszerre praktikusak és divatosak. Nézzük, milyen trendek hódítanak a női dzsekik világában a következő hónapokban!

„Elérve a tehéncsorda által hagyott sárnyomokat balra fordulunk” – ilyen egy hétvégi túra Székelyudvarhely környékén

Két napot teljesítettünk a Via Transilvanica székelyföldi szakaszából, Farkaslakáról Székelyudvarhelyre, onnan pedig Homoródszentmártonig gyalogoltunk. Felmásztunk Jézus fejébe, pásztorkutyákkal barátkoztunk, és még egy szüreti felvonulásba is belecsöppentünk. A közel 50 kilométeres út során más túrázókkal alig, medvékkel viszont szerencsére egyáltalán nem találkoztunk.

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.