Kosztolányi – analizálva

  • 2014. február 25.

Snoblesse

Lazuljon el, hunyja be a szemét, s mondja ki, vajh’ ki-mire gondolhat Kosztolányi fő művében, az Édes Annában.
false

„Régen csukott be az olvasó olyan megrendülten könyvet, mint Kosztolányi Dezsőnek ezt a regényét. És régen mozdult meg benne annyi, mint e könyv elolvasása után. Régen érezte magát a világegyetem nagy gondolatáramainak, az örök gondolatvonulatoknak annyira a közelségében” – írta a Nyugat hasábjain Elek Artúr az Édes Annáról, s ha a világegyetem nagy gondolatáramai ma némileg másképp és más mederben áramlanak is, mint a közlés (1927) évében, a kritika végkicsengésével maradéktalanul egyetértünk. És nem emelhetünk kifogást az előtt a színházi kísérlet előtt sem, melynek keretében a KoMod Éjszakai Színház csapata a pszichoanalízis egynémely eszközétől, de a humortól sem visszariadva viszi színre Édes Anna történetét.

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.