A moszkvai Hamlet

  • 2014. február 25.

Snoblesse

A Cserenadrágot játssza a TÁP Színház.
false

 

Fotó: Kálmán Eszter

Vajdai Vilmos minden egyes TÁP színházi előadás előtt SMS-ben buzdítja a közönséget, hogy ne jöjjenek, mert rossz lesz és hosszú (Vajdai-interjúnk itt), ami a TÁP Színház nyelvén épp az ellenkezőjét jelenti, de ezt szinte fölösleges is hozzátenni. Ma tehát ismét lehet Vajdai-féle SMS-re számítani, hiszen a Presznyakov fivérek Cserenadrág című darabját játsszák a Kamrában.  Groteszknek nevezni a fivérek mába és Moszkvába helyezett Hamlet-történetét meglehetősen udvarias körülírása a színpadi eseményeknek, melyek során olyasmik történnek (például egy nyílt színen, de takaró alatt elkövetett, frenetikus kézi munka), melybe Hamlet is belepirult volna. Kritikusunknak is tetszett, amit látott, írásában csupa remek alakításról számolt be: „Számos remek színészi villantás, apró szerepekben nagy sűrítmények közepette két színész viszi szépen kétfelé az estét: Bánki Gergely Válja és Lengyel Ferenc a Rendőrkapitány szerepében.”

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.