La Roux a Szigeten

  • 2014. augusztus 7.

Snoblesse

Jön az In It For The Kill, a Bulletproof és a Quicksand is.

A La Roux 2011-ben már járt a Szigeten. Ott voltunk, nagyot buliztunk, ideje feleleveníteni a három évvel és egy héttel ezelőtti, Elly Jacksonnal töltött délutánt:

false

A La Roux fellépésén többen vannak, mint az előző napi frenetikus Pulp-koncerten – de azért bízvást mozoghatunk akár az első sorokban is a vaddisznólkodástól magát tökéletesen megtartóztató, decens közönségben. Alighanem kicsit morbid döntés egy bájos szintipop-formációt a délután közepére rakni, de a dolog végül működik, ami akár a programszerkesztők döntését is igazolhatná (azt meg már sohasem tudjuk meg, hányan jöttek volna, ha Vöröséké az éjszaka...).

A La Roux mindenekelőtt Elly Jackson, róla is szól a délután: Ben Langmaid, a szerzőtárs el se jött. Helyette a színpadon három zenész, egy dobos és két billentyűs áll – utóbbiak közül az egyik néha még basszusgitárt is ragad: teljesen ortodox 82-es hangzás és felállás ez, de azért annyira mégsem retró a dolog, hogy ne tudnánk, éppen térdig járunk a jelenben. Elly többnyire napszemüvegben és kardokat mintázó sújtással kivert mellénykében parádézik, mely a prímás- és a huszárhagyományok szerencsés, kreatív ötvözése. A Quicksanddel kezdi a programot, majd jönnek sorra az albumslágerek, mint a Fascination vagy az I'm Not Your Toy – a meglepetésszámot, a Stones-féle Under My Thumb szintipopverzióját is elsütötték már a japán albumkiadás bónusz CD-jén. A szintipopcsászárok és -királynõk munkásságának beható ismerete mindazonáltal elérte célját: a La Roux-slágereket élőben is megéri meghallgatni – pláne, ha egy ilyen virgonc, életvidám teremtés tolmácsolja őket. Manapság már õk az új Yazoo és Heaven 17, Elly fejhangú vinnyogásának pedig nincs párja a szakmában.

A végén még jöhet az In For The Kill, majd a másik saját megasláger, a Bulletproof, az eredetihez képest még grúvosabb, seggrázósabb verzióban. Elly pedig kedvesen mosolyog, határozottan jól érzi magát, és mindeközben fél kézzel is eladja a produkciót, még ha idõben mérve (s ez nem az õ hibája!) alig hosszabb is a szeánsz, mint egy aznap esti harmadik hakni egy vidéki diszkóban, valahol az országút mellett.

 

Sziget, A38 színpad, augusztus 17. (vasárnap), 21.40

La Roux
2
Közreműködő(k):
La Roux – előadó


Elly Jackson hangját minden popzenerajongó ismeri, élvezettel hallgatja és magából kikelve bulizik rá. A szintipoplady társa és támasza a csillogásban Ben Langmaid producer-szövegíró-billentyűs; ők ketten a kétezres évek egyik legnépszerűbb popzenei produkciójának, a La Roux-nak az irányítói és tervezői. Állandó fellépői a világ legnagyobb könnyzenei fesztiváljainak; hozzánk 2011 után felfrissített repertoárral térnek vissza.

A duó két tagja 2006-ban ismerkedett meg: első közös munkájuk, a Quicksand 2008-ban jelent meg a világ egyik leghíresebb független zenei kiadójánál, a francia Kitusnénél. Eddig mindössze egyetlen nagylemezt készítettek el, de a 2009-ben megjelent bemutatkozó album sikere bőven elég volt ahhoz, hogy a La Roux-t a komoly múlttal rendelkező brit elektropop zenei hagyomány első számú örököseként tisztelje a világ. Erre a tökéletes lemezre Jackson és Langmaid annyi popslágert pakolt rá, amennyit egy ma népszerű zenekarnak tíz album után sem sikerült volna; az In It For The Kill, a Bulletproof, a Quicksand és az I'm Not Your Toy hibátlanul teljesített a slágerlistákon, megszállta a világ összes rádióállomását és Elly csodálatos fazonjára szabta az emberek popzenei ízlését. Képtelenség találni olyan rangos szakmai díjat, amelyre ne jelölték volna őket, 2011-ben például a Grammy-díjért is harcba szálltak a legjobb dance-album (La Roux) és a legjobb dance-sláger (In It For The Kill) kategóriában: előbbit meg is nyerték.

Hosszú ideje beszédtéma a La Roux második albuma; Jacksonék már 2011 januárjában bejelentették, hogy dolgoznak az ügyön, de a munkálatok csak mostanra jutottak el a stúdiózás-rögzítés fázisba. Ennek ellenére koncertjeiken már jó ideje négy új számot is bevetnek, név szerint; a Tropical Chancert, a Sexoteque-et, az Uptight Downtownt és a Kiss and Not Tellt.

Sziget, A38 színpad
1033 Budapest III. kerület, Hajógyári sziget 122.

****

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.