Igazán őszinte soft rock - Farkas János (ZUP)

  • rés a présen
  • 2014. augusztus 8.

Snoblesse

Augusztus 9-én zenél a Z.U.P. az A38 tetőteraszán.

rés a présen: Hogy van ez a testvértörténet?

Farkas János: Általában ketten írjuk a dalokat a húgommal (Farkas Krisztina), s az előadás terén is valahogy sikerült egy testvéries elosztást megtalálnunk. Amikor az első kislemezünket csináltuk, akkor még főként az én elképzeléseim érvényesültek, aztán az első nagylemezünk írásakor már Kriszti is egyre hatékonyabban bekapcsolódott a szerzői folyamatokba, a második lemezre pedig, mondhatni, egyenrangú alkotópárossá váltunk.

rap: Az orosz származásotok hatással volt a zenétekre?

false

FJ: A kettős identitás mindig hatással van egy ember személyiségére, így közvetve a zenéjére is biztosan. A saját esetünkben ezt nem tudom megítélni. Ugyan sok orosz zenét hallgatunk, de nem hiszem, hogy ez most annyira érezhető volna a zenei megszólalásunkon.

rap: A zenekar neve, a ZUP egy mozaikszó?

FJ: A kezdeti időszakban a Záhony Unplugged Project nevet takarta a rövidítés. Akkoriban néhány koncertre terveztük a dolgot. Olyan elnevezést akartunk, ami jól körülírja, hogy honnan jöttünk, és mi is akar ez lenni. 2012-ben teljesen átalakult a zenekar profilja, de mivel a név annyira hozzánk nőtt már, így nem akartunk megválni tőle, ezért a rövid verziót kezdtük el használni.

rap: Most jelent meg a Huszonvalahányban című első nagylemezetek. Milyen számokból áll össze?

FJ: Ez egy igazán őszinte és sokszínű lemez. Hangzásában és mondanivalójában is kísérletező. Nagyon inspiráló volt a közös munka, és ezúttal a basszusgitárosunk (Gaál Kristóf) is aktívabban részt vett a dalszerzésben. Sok a lendületes, kritikai hangvételű dal, de emellett a lírai és a fesztelen oldalunk is megmutatkozik a lemezen. A címadó dal pedig keretként fogja össze a dalokat, az instrumentális verziója lett a lemez intrója, a vokális pedig a zárása.

rap: Hová helyeznéd magatokat a könnyűzenei szcénán?

FJ: Egy feltörekvő, lelkes zenekar vagyunk valahol a pályánk elején. Ebből még bármi kisülhet. Annyi biztos, hogy könnyűzenét játszunk, folkos, popos elemekkel. Ha kellene találnunk valamilyen hangzatos besorolást, azt mondanánk, hogy ez egy akusztikus soft rock-folk-pop zenekar, de már indie folknak is címkéztek minket.

rap: Hol lehet hallani benneteket a közeljövőben?

FJ: Augusztus 9-én az A38 tetőteraszán vagy ­augusztus 26-án a SZIN-en biztosan ott leszünk. Ősszel pedig járjuk az ország klubjait, nagyobb zenekarok vendégeként.

rap: Ha lehetne a zenekarral kapcsolatos kérésed a zeneipari jó tündérhez, amit azonnal teljesítene, mi lenne?

FJ: Nem hiszek a tündérekben. Szerintem minden úgy van jól a zenekarral és a zeneiparral, ahogy van. Állandó változásban van mindkettő, az irányt pedig mi választjuk. Például, ha az állam lenyúlja a jogdíjaink egy részét, hogy szétoszthassa a haveroknak, és mi nem teszünk ellene semmit, akkor annak valószínűleg így kellett történnie. Ezen már egy jó tündér sem tud segíteni.

Figyelmébe ajánljuk

Népi hentelés

Idővel majd kiderül, hogy valóban létezett-e olyan piaci rés a magyar podcastszcénában, amelyet A bűnös gyülekezet tudott betölteni, vagy ez is olyasmi, ami csak elsőre tűnt jó ötletnek.

A hiány

László Károly, a háborút követően Svájcban letelepedett műgyűjtő, amikor arról kérdezték, miért nem látogat vissza Auschwitzba, azt válaszolta, hogy azért, mert nem szereti a nosztalgiautakat.

Fagin elsápad

Pong Dzsun Ho társadalmi szatírái, Guillermo del Toro árvái, vagy épp Taika Waititi szeretnivalón furcsa szerzetei – mindegy, merre járunk, a kortárs filmben lépten-nyomon Charles Dickens hatásába ütközünk.