A New York-i underground nagyasszonya ismét a hajón
Ajánlom
Lydia Lunch (interjúnk vele itt) egészen fiatalon alapította meg Teenage Jesus and the Jerks nevű zenekarát, ami rövid működése ellenére a no wave színtér alapvető fontosságú, iránymutató együttese lett. Később a különböző (szinte felsorolhatatlan számú és nevű) formációkban művelt zenekészítés mellett filmszerepeket vállalt, aztán érdeklődése a spoken word felé fordult (egy remek példa itt). Elképesztő mennyiségű művészi kollaborációinak zöme is a spoken wordnek köszönhető: többek között William S. Burroughsszal, Henry Rollinsszal, Hubert Selby Jr-ral, a Psychic TV tagjaival dogozott együtt. Nehéz volna felsorolni fantasztikus karrierjének legfontosabb állomásait: annyi biztos, hogy Lydia Lunch művész- és zenésztársai között ott figyel Thurston Moore, Kim Gordon, Nick Cave és a Birthday Party, az Einstürzende Neubauten, Marc Almond - megannyi fantasztikus név. A 2010-es években Lydia Lunch egyre inkább érett, nagyszabású, összegző lemezeket jelentetett meg: ilyen volt a Big Sexy Noise nevű zenekarával kiadott azonos című lemez, amin varázslatos kavargásban vonulnak fel mindazon zenei hatások, amelyek pályafutása során érték: art-rock, posztpunk, koszos funk, varieté, spoken word és rap, Brecht és Lou Reed. A tavalyi Retrovirus-koncert után idén Lydia a Big Sexy Noise élén érkezik, hogy hasonlóan katartikus koncertet adjon a budapesti publikumnak.
derTanz
Fotó: Facebook/György Erika
S Lydia Lunch Big Sexy Noise-a elé keresve sem lehetne hozzá illőbb zenekart találni, mint egy másik triót: a budapesti derTANZ egyszerre minimalista és virtuóz, nyers és rafinált posztpunkja az utóbbi idők egyik legjobb magyar könnyűzenei produkciója.
1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné(This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.
A filozófus-író (Denis Podalydès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.
Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.
Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.
Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.
Hatos Pál Hideg polgárháború című könyve afféle szintetizáló munka, ahol a történész szerző az 1918-19-es forradalmak és az ellenforradalom korszakának közös, inkább szomorú tapasztalatait és a máig ható következményeit elemzi. A könyv letehetetlen, noha csöppet sem szívderítő olvasmány.
Amit látunk, az a fideszes bábpolitikusok napi működéséhez tartozik: tucatjával készülnek miniszterek, államtitkárok, képviselők irodáiban kínos és nevetséges TikTok-videók, Facebook-reelek, amelyek láthatóan annak a digitális harcnak részei, amelyet Orbán Viktor serege vív a magyarok ellen.
Nem árt felidézni, mit is jelentene a politikai felelősségvállalás, mert a 2010 óta kétharmados parlamenti többséggel kormányzó Fidesz–KDNP 15 éve nagyjából semmiért nem vállalt felelősséget.
