A New York-i underground nagyasszonya ismét a hajón
Ajánlom
Lydia Lunch (interjúnk vele itt) egészen fiatalon alapította meg Teenage Jesus and the Jerks nevű zenekarát, ami rövid működése ellenére a no wave színtér alapvető fontosságú, iránymutató együttese lett. Később a különböző (szinte felsorolhatatlan számú és nevű) formációkban művelt zenekészítés mellett filmszerepeket vállalt, aztán érdeklődése a spoken word felé fordult (egy remek példa itt). Elképesztő mennyiségű művészi kollaborációinak zöme is a spoken wordnek köszönhető: többek között William S. Burroughsszal, Henry Rollinsszal, Hubert Selby Jr-ral, a Psychic TV tagjaival dogozott együtt. Nehéz volna felsorolni fantasztikus karrierjének legfontosabb állomásait: annyi biztos, hogy Lydia Lunch művész- és zenésztársai között ott figyel Thurston Moore, Kim Gordon, Nick Cave és a Birthday Party, az Einstürzende Neubauten, Marc Almond - megannyi fantasztikus név. A 2010-es években Lydia Lunch egyre inkább érett, nagyszabású, összegző lemezeket jelentetett meg: ilyen volt a Big Sexy Noise nevű zenekarával kiadott azonos című lemez, amin varázslatos kavargásban vonulnak fel mindazon zenei hatások, amelyek pályafutása során érték: art-rock, posztpunk, koszos funk, varieté, spoken word és rap, Brecht és Lou Reed. A tavalyi Retrovirus-koncert után idén Lydia a Big Sexy Noise élén érkezik, hogy hasonlóan katartikus koncertet adjon a budapesti publikumnak.
derTanz
Fotó: Facebook/György Erika
S Lydia Lunch Big Sexy Noise-a elé keresve sem lehetne hozzá illőbb zenekart találni, mint egy másik triót: a budapesti derTANZ egyszerre minimalista és virtuóz, nyers és rafinált posztpunkja az utóbbi idők egyik legjobb magyar könnyűzenei produkciója.
A hialuron esztéta nem művészettel foglalkozik. Hialuronsavat fecskendez a páciensek ajkába, orrába, arcába, miközben ezt a tevékenységet csak szakorvos végezhetné. A hatóságokat egyelőre nem érdekli, hogy akár életek is tönkremehetnek azért, mert szép lányok még szebbek akarnak lenni.
Kilencedik alkalommal rendezték meg Pécsett a Zsolnay Fényfesztivált július elején. Szervezőkkel és művészekkel beszélgettünk az esemény hazai és nemzetközi jelnetőségéről, az utóbbi években egyre népszerűbbé váló fényművészetről, valamint a mesterséges intelligencia e területen történő hasznosításának lehetőségeiről.
Tizennyolc éve zajlanak olyan uniós programok, amelyek az elítéltek társadalomba való visszailleszkedését szolgálják. Miközben az államnak a feladatot magáévá kellett volna tennie, még a jó módszertanokat sem illesztették be a rendszerbe, a területen dolgozó civil szervezeteket pedig kizárták.
Az Egyensúly Intézet elemzése arra vall, hogy a cégek nagyjából eddig bírták a foglalkoztatás szintjének fenntartását a növekvő bérnyomás közepette. A növekedés hajtóereje változatlanul a belső fogyasztás lesz, ami az inflációt is gerjeszteni fogja.
A vízügyi igazgatóság az ivóvízellátás biztonságát említi, és állítja, úgy dolgoznak, hogy „a lehető legkisebb mértékben” avatkozzanak be a természetbe.
Jancsics Dávid a Leukémia zenekar gitárosaként a hazai underground zenetörténethez is hozzátette a magáét, majd szociológusként az Egyesült Államokba ment, azóta a San Diego-i egyetem professzora. A magyarországi korrupcióról szóló doktori disszertációját átdolgozva idén magyarul is kiadták A korrupció szociológiája címmel. Erről beszélgettünk.
Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?
A színpadon szétszórt papírdobozok között áll Martos Hanga színésznő. Bemutatkozik, és elmondja, hogy ő a Mikó Csaba író-dramaturggal társíróként is jegyzett előadás rendezője.
Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).
