A New York-i underground nagyasszonya ismét a hajón
Ajánlom
Lydia Lunch (interjúnk vele itt) egészen fiatalon alapította meg Teenage Jesus and the Jerks nevű zenekarát, ami rövid működése ellenére a no wave színtér alapvető fontosságú, iránymutató együttese lett. Később a különböző (szinte felsorolhatatlan számú és nevű) formációkban művelt zenekészítés mellett filmszerepeket vállalt, aztán érdeklődése a spoken word felé fordult (egy remek példa itt). Elképesztő mennyiségű művészi kollaborációinak zöme is a spoken wordnek köszönhető: többek között William S. Burroughsszal, Henry Rollinsszal, Hubert Selby Jr-ral, a Psychic TV tagjaival dogozott együtt. Nehéz volna felsorolni fantasztikus karrierjének legfontosabb állomásait: annyi biztos, hogy Lydia Lunch művész- és zenésztársai között ott figyel Thurston Moore, Kim Gordon, Nick Cave és a Birthday Party, az Einstürzende Neubauten, Marc Almond - megannyi fantasztikus név. A 2010-es években Lydia Lunch egyre inkább érett, nagyszabású, összegző lemezeket jelentetett meg: ilyen volt a Big Sexy Noise nevű zenekarával kiadott azonos című lemez, amin varázslatos kavargásban vonulnak fel mindazon zenei hatások, amelyek pályafutása során érték: art-rock, posztpunk, koszos funk, varieté, spoken word és rap, Brecht és Lou Reed. A tavalyi Retrovirus-koncert után idén Lydia a Big Sexy Noise élén érkezik, hogy hasonlóan katartikus koncertet adjon a budapesti publikumnak.
derTanz
Fotó: Facebook/György Erika
S Lydia Lunch Big Sexy Noise-a elé keresve sem lehetne hozzá illőbb zenekart találni, mint egy másik triót: a budapesti derTANZ egyszerre minimalista és virtuóz, nyers és rafinált posztpunkja az utóbbi idők egyik legjobb magyar könnyűzenei produkciója.
Szűcs Balázs atya a májusban letartóztatott igazgató, Juhász Péter Pál kinevezése után indította el a Budapesti Javítóintézetben a „csendes szoba” programot. A Pázmány volt lelkészét 2016-ban a Vatikán örökre eltiltotta a papi hivatástól az általa elkövetett szexuális abúzusok miatt.
Tom Tykwer és Christian Petzold új filmje mellett Németország és Ausztria idei Oscar-nevezettje is látható lesz a fesztiválon. A vetítéseket a budapesti Művész moziban tartják, a nyitófilmet azonban kivételesen a Puskin moziban lehet majd látni.
A családbarát kormány regnálása idején nem csökkent a relatív szegénységben élők aránya, cserébe a fiatalok és az idősek helyzete romlott. Ezt most már a KSH is igazolja.
A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, lázálomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.
A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.
A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.
Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.
