A Besh o Drom a Kobuci kertben, Bródy János a Radnóti Miklós Művelődési Központban, Börcsök Enikő a Vígszínházban, az Intim Torna Illegál a Budapest Parkban, a Balaton az R33-ban, a Kistehén az A38-on, Bartók és Kodály az Eötvös 10.-ben, a Csík Zenekar Presser Gáborral és a 30Y Szombathelyen, a Hangmás és a Bergendy Zenekar Egerben, Karácsony János LGT-dalokkal Salgótarjánban és még sokan mások sok más helyen a Magyar Dal Napján. A rendezvény kitalálója, Presser Gábor a legelső Magyar Dal Napja alkalmával mesélt a Narancsnak: „Amikor tizenkilenc évesen bekerültem az Omegába, mindig azt hallottam, hogy »mit akarnak ezek, ez a szar je-je zene nem zene!«. Sok idősebb kollégánk is csak ennyit bírt mondani. Most meg az én generációmból szajkózzák egy csomóan, hogy a mai zene nem zene, visszahozva a negyven évvel ezelőtti rossz fílinget. Van, aki azt hiszi, nekem kedveskedik ezzel. És zenészek is mondják, ráadásul olyan zenészek, akikre ráférne még egy kis fejlődés. Ez gáz. A történet nem arról szól, hogy át kéne adnunk a stafétabotot, mert az már rég nincs nálunk, hanem arról az általános hülyeségről, hogy képtelenek vagyunk megbecsülni az értékeinket…”
