| ||
„Marianne Faithfull utolsó három albumát olyan könnyű egymás mellé helyezni, hogy már azt mondhatjuk, az 1999-es Vagabond Wayszel – majd az azt követő Kissin’ Time-mal – egy újabb, a korábbiaktól több tekintetben is eltérő korszaka kezdődött el. Ebben nála jóval fiatalabb, az alternatív popkultúra népszerű szerzőinek a dalait énekli, olyanokét, mint Daniel Lanois, Beck, Billy Corgan, Jarvis Cocker, illetőleg most Damon Albarn, PJ Harvey és Nick Cave.
»Egészséges« és végre anyagilag is megbízható periódus ez, de ha a Faithfull-életműből válogatást szerkesztenék, az első két lemezt békén hagynám. A Before the Poison azonban más. Ebben a »mérgezésben« a The Mystery Of Love (PJ Harvey) és a There Is A Ghost (Nick Cave) nagyon-nagyon mélyen azonos azzal a szenvedéllyel, amitől Faithfull vagy harminc éve, ha úgy tetszik, »korszakról korszakra« konzekvensen ellenállhatatlan.”
A fenti sorok a Before the Poison című Faithfull-lemez kritikájából valók (a teljes szöveg itt), s azóta három másik lemezzel (2008: Easy Come, Easy Go, 2011: Horses and High Heels, 2014: Give My Love to London) gazdagodott az életmű. Az énekesnő azóta is „egészséges és végre anyagilag is megbízható” periódusát éli, s azóta is a legkiválóbb alkotótársakkal dolgozik: legutóbbi, Give My Love to London című lemezén, mely mostani koncertjének apropója, Nick Cave, Anna Calvi, Roger Waters és Brian Eno is közreműködött. Az énekesnő 20. stúdióalbumát mutatja be, és természetesen zenei összegzést is tart az elmúlt 50 évből a Művészetek Palotájában.
