Mephisto 2.0

  • 2014. december 1.

Snoblesse

Hendrik Höfgen a Jászain száll le a villamosról.
false

 

Fotó: Sióréti Gábor

Szombat este egy utolsó Mephisto-előadással lezárult a Nemzeti Színház Alföldi-korszaka – írtuk régen, s abban nem tévedtünk, hogy az Alföldi-korszak valóban végleg lezárult a Nemzetiben (az utolsó napról készített képgalériánk itt), ám az Alföldi-korszak mégsem ért teljesen véget, csak Eszenyi Enikő Vígszínházába költözött. Hendrik Höfgen immár a Szent István körúti kőszínházba jár dolgozni, s vele együtt Stohl András is, aki a Narancsnak így nyilatkozott (a teljes interjú itt) a szerepről: „Ebben a darabban mindenki hozzám jön, talán három-négy jelenetben nem vagyok benne. Az elején ráadásul még inkább körülöttem zajlanak az események, nem velem vagy bennem, és éppen ez az a része a szerepnek, ami távolabb áll tőlem. A görcsös, magába forduló ember. Nehéz volt magamat visszafognom, mert nagyon akartam teljesíteni, és én nagyon tolós színész vagyok, tehát kiengedem az energiámat, az erőmet, a hangomat. A próbákon Robi folyamatosan azt kérte, hogy fogjam vissza magam, mert Höfgen itt még nagyon beszari, és épp nem attól lesz igaz a jelenet, ha a szokásos nagy indulati löttyel belemegyek. Nem volt könnyű.”

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.