A mi osztályunk – beszélgetés a szerzővel

  • 2013. április 4.

Snoblesse

Beszélgetés Tadeusz Słobodzianekkel, A mi osztályunk című darab szerzőjével.


„Volt szerencsém – szerencsém volt – egy teljesen hétköznapi estén, teljesen hétköznapi közönség tagjaként látni Tadeusz Słobodzianek A mi osztályunk című darabját a Kamrában. És megtapasztalni a vákuumszerű figyelmet, amely fokozatosan, a játéktér felől alakul ki; egyneműsíti a játék és a nézők terét, telítődik előbb döbbenettel, majd részvéttel, és mire kikóválygunk a kétórás előadás után az utcára, nyugtalanító gondolatokat viszünk magunkkal. Nyugtalanok vagyunk – méghozzá sokféleképpen nyugtalanok” – írta kritikusunk (a teljes kritika itt) a Kamrában játszott, Máté Gábor által rendezett darabról, és arról a fejbekólintással felérő, sokáig sajgó érzésről, melyet – tanúsíthatjuk! – Słobodzianek darabja (egy iskolai osztály tagjainak 20. századi története) okoz. A Gólem Fesztiválra a sokféle nyugtalanságot keltő darab szerzője is ellátogat – a vele való beszélgetés zárja a négynapos rendezvényt.

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.