Tavaly jelent meg Drones című lemezük, melyről ezt találtuk írni:
„Van valami bája annak, amikor egy Muse típusú zenekar azzal jön, hogy az új lemezén visszavesz a bombasztikából, és visszatér a korai albumok klasszikus rockzenekari hangzásához.
| ||
Mert hát lássuk be, a Muse mindig is bombasztikus zenét játszott, csak régen legfeljebb még nem élt dubsteppel, progrockosan hosszú tételekkel és queenes stadionvokálokkal. Legalább olyan értelmetlen elvárás, hogy az epikusságból visszavegyen, mint abban reménykedni, hogy Shane McGowan nem iszik több alkoholt, így aztán a Dronest hallgatva nem is nagyon lepődhet meg a hallgató.
Már csak azért sem, mert a zenekar folytatja a 2009-es The Resistance albumon megkezdett összeesküvés-elmélet mániát, és komoly koncepciót zúdít ránk.”
A koncepciót itt bontotta ki kritikusunk. S hogy mi látszik élőben a komoly koncepcióból, kiderül a Sziget nagyszínpadán.
