Múzeumok Éjszakája – A képtolvaj nyomában

  • 2014. június 13.

Snoblesse

A Litera-díj átadása felolvasással.
false

Igazi magyar történet, ahogy Csontváry-Kosztka Tivadar híres festménye, az Éjszakai táj holdvilágnál először csak eltűnt a debreceni Modemből („Nem lehet kijelenteni, hogy ellopták a képeket, a képek eltűntek”), de mivel vélhetően nem a saját lábán sétált ki a múzeumból, jelenleg a lopás tényállása áll fenn. Örkény Istvánt lepipáló fordulatokat produkált az eset és a bűntény kommunikációja – nem csoda, hogy a Litera irodalmi portál meghívásos és nyílt irodalmi pályázatot hirdetett. A díj annak jár, aki a novellájában a legmesteribb módon fedi fel a titkot, és az ellopott műtárgy nyomára vezet.



Figyelmébe ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.