Nádas Péter párhuzamosai

  • 2014. május 26.

Snoblesse

Nem a végtelenben, hanem a színpadon találkoznak.
false

 

Fotó: MTI/Kollányi Péter

Végigolvasni sem egyszerű, hát még színre vinni Nádas Péter monumentális regénykísérletét, a Párhuzamos történeteket. Forgách András nem is vállalkozott a lehetetlenre, arra viszont igen, hogy a párhuzamosok közül egyet színpadon is megjelenít; azt, amelyben egy taxis két nőt szállít az Oktogontól a Kútvölgyi kórházig. Forgách nem csak írója, de rendezője is a darabnak, és az egyik legnagyobb földi rajongója Nádasnak: „Igen, nagy rajongója vagyok, mondhatnám a groupie-ja” – árulta el egy interjúban. A Szorul a hurok című Nádas-töredékben Takács Kati, Balikó Tamás és Bánfalvi Eszter játszanak.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.