"Talán a norvégnak" – Máthé Veronika műfordító

  • rés a présen
  • 2014. május 23.

Snoblesse

Május 29. és 31. között zajlik a Café Amsterdam a Bródy Házban. A holland irodalom szakértőjével beszélgettünk.

rés a présen: Emlékszel rá, mi volt az első fordításod?

Máthé Veronika: Először az ELTE néderlandisztika szakán tanultam műfordítást Gera Judittól. Akkoriban nagyon szerettem Boudewijn Büch A kis szőke halott (De kleine blonde dood) című könyvét. Úgy emlékszem, az első (a Magyar Naplóban) megjelent fordításom is egy ebből vett részlet volt.

rap: Miért kezdett el érdekelni a holland irodalom?

MV: A holland nyelvű irodalommal az egyetemen találkoztam, de az inkább az irodalomtörténetről szólt. Aztán még egyetemistaként elkezdtem részleteket fordítani az aktuális flamand vagy holland író regényéből az Európai Elsőkönyvesek Fesztiváljára, és így valamennyire megismertem a kortárs irodalmat is.

false

rap: Mi a legutóbbi könyv, amit fordítottál?

MV: Toine Heijmans A tengeren című kisregénye. Heijmans is első könyvesként jött Budapestre 2011-ben. A Gondolat Kiadó szerkesztőjének megtetszett a fesztiválkiadványban megjelent részlet, és így lefordíthattam az egészet. A regény hatalmas siker volt Hollandiában és Franciaországban, valószínűleg azért, mert nagyon érzékletesen ábrázolja apa és lánya viszonyát, a férfiak nem is annyira új társadalmi szerepeit, miközben látszólag csak annyi történik, hogy egy Donald nevű férfi Dániából elindul vitorlásával haza, Hollandiába a kislányával.

rap: Találkozol az írókkal?

MV: Igen. Nagyon szerencsés helyzetben vagyok, hogy minden évben újabb első könyves író(ka)t ismerhetek meg. Toine-nal nagyon sokat leveleztem is a fordítás közben, mert a vitorlás szakszavakhoz segítségre volt szükségem. A május 29. és 31. között zajló Café Amsterdam rendezvény a Brody Studios épületében nagyszerű lehetőség lesz ismét találkozni vele és a többi íróval is persze.

rap: A Café Amsterdam programjából mi érdekes?

MV: Nagyon kíváncsi vagyok a képregényrajzoló Barbara Stokra. Egy hét végi workshopon diákokkal fordítottuk tőle a Vincentet, amely Van Gogh életének utolsó éveit mutatja be, sok humorral. Talán furcsán hangzik, de abszolút jól működik. Timur Vermest nem ismertem eddig, rá is nagyon kíváncsi vagyok.

rap: Veled mikor és hol találkozhatunk legközelebb?

MV: Most nem dolgozom fordításon, de a nyáron szeretnék megszerkeszteni két CityBook szöveget, amit a Károli Gáspár Református Egyetem néderlandisztika szakos diákjai fordítottak. A Café Amsterdam fesztiválon én is ott leszek május 31-én este, a fordítók kerekasztal-beszélgetésén.

rap: Mi a fordító legnagyobb szomorúsága?

MV: Ha a szerkesztők akkor is kivasalják a szöveg egyenetlenségeit, ha az eredeti a gyűrött.

rap: Mi lenne, ha arra ébrednél egy reggel, hogy elfelejtettél hollandul?

MV: Valószínűleg megint nekiállnék megtanulni. Vagy ha nem a hollandnak, akkor valami skandináv nyelvnek, talán a norvégnak.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.