"Talán a norvégnak" – Máthé Veronika műfordító

  • rés a présen
  • 2014. május 23.

Snoblesse

Május 29. és 31. között zajlik a Café Amsterdam a Bródy Házban. A holland irodalom szakértőjével beszélgettünk.

rés a présen: Emlékszel rá, mi volt az első fordításod?

Máthé Veronika: Először az ELTE néderlandisztika szakán tanultam műfordítást Gera Judittól. Akkoriban nagyon szerettem Boudewijn Büch A kis szőke halott (De kleine blonde dood) című könyvét. Úgy emlékszem, az első (a Magyar Naplóban) megjelent fordításom is egy ebből vett részlet volt.

rap: Miért kezdett el érdekelni a holland irodalom?

MV: A holland nyelvű irodalommal az egyetemen találkoztam, de az inkább az irodalomtörténetről szólt. Aztán még egyetemistaként elkezdtem részleteket fordítani az aktuális flamand vagy holland író regényéből az Európai Elsőkönyvesek Fesztiváljára, és így valamennyire megismertem a kortárs irodalmat is.

false

rap: Mi a legutóbbi könyv, amit fordítottál?

MV: Toine Heijmans A tengeren című kisregénye. Heijmans is első könyvesként jött Budapestre 2011-ben. A Gondolat Kiadó szerkesztőjének megtetszett a fesztiválkiadványban megjelent részlet, és így lefordíthattam az egészet. A regény hatalmas siker volt Hollandiában és Franciaországban, valószínűleg azért, mert nagyon érzékletesen ábrázolja apa és lánya viszonyát, a férfiak nem is annyira új társadalmi szerepeit, miközben látszólag csak annyi történik, hogy egy Donald nevű férfi Dániából elindul vitorlásával haza, Hollandiába a kislányával.

rap: Találkozol az írókkal?

MV: Igen. Nagyon szerencsés helyzetben vagyok, hogy minden évben újabb első könyves író(ka)t ismerhetek meg. Toine-nal nagyon sokat leveleztem is a fordítás közben, mert a vitorlás szakszavakhoz segítségre volt szükségem. A május 29. és 31. között zajló Café Amsterdam rendezvény a Brody Studios épületében nagyszerű lehetőség lesz ismét találkozni vele és a többi íróval is persze.

rap: A Café Amsterdam programjából mi érdekes?

MV: Nagyon kíváncsi vagyok a képregényrajzoló Barbara Stokra. Egy hét végi workshopon diákokkal fordítottuk tőle a Vincentet, amely Van Gogh életének utolsó éveit mutatja be, sok humorral. Talán furcsán hangzik, de abszolút jól működik. Timur Vermest nem ismertem eddig, rá is nagyon kíváncsi vagyok.

rap: Veled mikor és hol találkozhatunk legközelebb?

MV: Most nem dolgozom fordításon, de a nyáron szeretnék megszerkeszteni két CityBook szöveget, amit a Károli Gáspár Református Egyetem néderlandisztika szakos diákjai fordítottak. A Café Amsterdam fesztiválon én is ott leszek május 31-én este, a fordítók kerekasztal-beszélgetésén.

rap: Mi a fordító legnagyobb szomorúsága?

MV: Ha a szerkesztők akkor is kivasalják a szöveg egyenetlenségeit, ha az eredeti a gyűrött.

rap: Mi lenne, ha arra ébrednél egy reggel, hogy elfelejtettél hollandul?

MV: Valószínűleg megint nekiállnék megtanulni. Vagy ha nem a hollandnak, akkor valami skandináv nyelvnek, talán a norvégnak.

Figyelmébe ajánljuk

Népi hentelés

Idővel majd kiderül, hogy valóban létezett-e olyan piaci rés a magyar podcastszcénában, amelyet A bűnös gyülekezet tudott betölteni, vagy ez is olyasmi, ami csak elsőre tűnt jó ötletnek.

A hiány

László Károly, a háborút követően Svájcban letelepedett műgyűjtő, amikor arról kérdezték, miért nem látogat vissza Auschwitzba, azt válaszolta, hogy azért, mert nem szereti a nosztalgiautakat.

Fagin elsápad

Pong Dzsun Ho társadalmi szatírái, Guillermo del Toro árvái, vagy épp Taika Waititi szeretnivalón furcsa szerzetei – mindegy, merre járunk, a kortárs filmben lépten-nyomon Charles Dickens hatásába ütközünk.