"Talán a norvégnak" – Máthé Veronika műfordító

  • rés a présen
  • 2014. május 23.

Snoblesse

Május 29. és 31. között zajlik a Café Amsterdam a Bródy Házban. A holland irodalom szakértőjével beszélgettünk.

rés a présen: Emlékszel rá, mi volt az első fordításod?

Máthé Veronika: Először az ELTE néderlandisztika szakán tanultam műfordítást Gera Judittól. Akkoriban nagyon szerettem Boudewijn Büch A kis szőke halott (De kleine blonde dood) című könyvét. Úgy emlékszem, az első (a Magyar Naplóban) megjelent fordításom is egy ebből vett részlet volt.

rap: Miért kezdett el érdekelni a holland irodalom?

MV: A holland nyelvű irodalommal az egyetemen találkoztam, de az inkább az irodalomtörténetről szólt. Aztán még egyetemistaként elkezdtem részleteket fordítani az aktuális flamand vagy holland író regényéből az Európai Elsőkönyvesek Fesztiváljára, és így valamennyire megismertem a kortárs irodalmat is.

false

rap: Mi a legutóbbi könyv, amit fordítottál?

MV: Toine Heijmans A tengeren című kisregénye. Heijmans is első könyvesként jött Budapestre 2011-ben. A Gondolat Kiadó szerkesztőjének megtetszett a fesztiválkiadványban megjelent részlet, és így lefordíthattam az egészet. A regény hatalmas siker volt Hollandiában és Franciaországban, valószínűleg azért, mert nagyon érzékletesen ábrázolja apa és lánya viszonyát, a férfiak nem is annyira új társadalmi szerepeit, miközben látszólag csak annyi történik, hogy egy Donald nevű férfi Dániából elindul vitorlásával haza, Hollandiába a kislányával.

rap: Találkozol az írókkal?

MV: Igen. Nagyon szerencsés helyzetben vagyok, hogy minden évben újabb első könyves író(ka)t ismerhetek meg. Toine-nal nagyon sokat leveleztem is a fordítás közben, mert a vitorlás szakszavakhoz segítségre volt szükségem. A május 29. és 31. között zajló Café Amsterdam rendezvény a Brody Studios épületében nagyszerű lehetőség lesz ismét találkozni vele és a többi íróval is persze.

rap: A Café Amsterdam programjából mi érdekes?

MV: Nagyon kíváncsi vagyok a képregényrajzoló Barbara Stokra. Egy hét végi workshopon diákokkal fordítottuk tőle a Vincentet, amely Van Gogh életének utolsó éveit mutatja be, sok humorral. Talán furcsán hangzik, de abszolút jól működik. Timur Vermest nem ismertem eddig, rá is nagyon kíváncsi vagyok.

rap: Veled mikor és hol találkozhatunk legközelebb?

MV: Most nem dolgozom fordításon, de a nyáron szeretnék megszerkeszteni két CityBook szöveget, amit a Károli Gáspár Református Egyetem néderlandisztika szakos diákjai fordítottak. A Café Amsterdam fesztiválon én is ott leszek május 31-én este, a fordítók kerekasztal-beszélgetésén.

rap: Mi a fordító legnagyobb szomorúsága?

MV: Ha a szerkesztők akkor is kivasalják a szöveg egyenetlenségeit, ha az eredeti a gyűrött.

rap: Mi lenne, ha arra ébrednél egy reggel, hogy elfelejtettél hollandul?

MV: Valószínűleg megint nekiállnék megtanulni. Vagy ha nem a hollandnak, akkor valami skandináv nyelvnek, talán a norvégnak.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.