Nagyon skandináv, nagyon Ibsen

  • 2016. október 4.

Snoblesse

Fedőneve: Szerelem – a Dollár Papa Gyermekei a Kis Eyolf című darabot játsszák.
false

A Kis Eyolf (született 1894-ben) éppenséggel nem tartozik Ibsen agyonjátszott darabjai közé, de a kis szobákhoz és egyéb extrém színházi helyekhez szokott Dollár Papa Gyermekei amúgy sem a bevett színházi utakat járják. Úgy tűnik, a lakásszínházas csapat univerzuma tágul, kifelé tartanak a garzonok és a varrószobák világából (volt, hogy Bovaryné történetét adták elő egy belvárosi divatszalonban), mert ezúttal a Trafó tereit igyekeznek ki- és megtölteni. Méghozzá Ibsen elfojtásokkal, testvérszerelemmel és gyerekhalállal tarkított utolsó darabjával, melyről egyik rajongója így emlékezett meg internetes kommentjében: „Nagyon skandináv, nagyon depressziós, a maga nemében beteg, nagyon-nagyon… tetszett.” Hát, így állunk Ibsennel, és így a Trafóba költözött Dollár Papával.

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.