Tökéletes angol úriember Budapestről

  • 2016. október 4.

Snoblesse

Reinhold Alfréd hagyatékának átadási ünnepsége a Petőfi Irodalmi Múzeumban.
false

 

Fotó: Jim Sandhu

„Ha meggondolom, hogy majdnem ötven éve, hogy utoljára találkoztunk, hálásnak kell lennem sorsom iránt, hogy Magyarországot lebukásom után elhagytam… Remélem, hogy Te is csak külsőleg öregedtél meg, mint én. Még ma is emlékszem, hogy nyolc év előtt, amikor Budapesten voltam, egy óráig fel és alá mentem a Pozsonyi út 1. előtt és nem tudtam rászánni magamat, hogy meglátogassalak, mert elrettentett, hogy nem leszünk képes egymásra úgy gondolni, amilyenek voltunk a 30-as években” – írja 1985. április 24-én Gyarmati Fanninak az élete javát Alfred Reynolds néven Londonban töltő Reinhold Alfréd.

Az eseménydús évtizedek során újabb és újabb szellemi közösségeket szervező költőt, gondolkodót és ifjúságnevelőt serdülőkorától intim barátság fűzte Radnóti Miklóshoz. 1985-ben távoli múlt volt már London bombázása is, melynek során „sok év emlékeivel együtt” Radnótitól őrzött levelei is megsemmisültek.

„Mélyen felháborodtam azon, hogy a Pozsonyi úton járva (ahol 50 éve lakom) nem kerestél meg – így Gyarmati Fanni. – Hogy tehetted? Hiszen a jelenléted valóságos varázslat: a messzi elsüllyedt világunkat támasztja fel.”

Reinhold Alfréd 30 évesen hagyta el Magyarországot, magyar barátaival csak 40 évvel később kereste újra a kapcsolatot. A köztes időszakban németül és angolul szónokolt, publikált, nép- és átnevelt a – különösen az 50-es és 60-as években – komoly nemzetközi rajongótábornak örvendő mester. Többdoboznyi levél tanúskodik a „modern világ egyik legeredetibb szellemének” (Colin Wilson) kiterjedt kapcsolatairól: levelező partnerei között volt Martin Buber, Albert Schweitzer, Sarvepalli Radhakrishnan és Jomo Kenyatta.

Életútját „Tökéletes angol úriember lesz belőled osztrák és magyar lelkülettel” – Reinhold Alfréd (1907–1993) című írásunkban tekintettük át nemrégiben, ezúttal pedig a Reinhold-hagyaték átadási ünnepségére kerül sor a Petőfi Irodalmi Múzeumban egy irodalmi műsor keretében.

Az est felszólalói:

John Milne és Richard Haedicar (a londoni évekről)
Szőcs  Géza, Sántha Attila és Máté Adél (a kolozsvári happeningekről)
Nagy Márta a hagyaték kalandos útjáról
Elhangzik továbbá Bréda Ferenc szövege

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”