Narancsrevü: Üss, Tökös!

  • 2012. november 7.

Snoblesse

Betiltott nyerőgépek, üresen kongó Újszínház és Extremisztán a Gólem Színház Narancsrevüjében.


Attól nagyon narancsos a Gólem Színház revüje, hogy a társulat a Magyar Narancs és a magyarnarancs.hu cikkeit viszi – immár elmondható: havi rendszerességgel – színpadra. Így a korábban „csak” olvasható cikkek új oldalukról mutatkoznak be – egyesek táncprodukcióvá alakulnak, mások prózai színházzá, megint mások pedig zenés jelenetté. Azt talán még Markó Iván se gondolta volna, hogy eltáncolható lesz 130 milliót érő Orbán-szeretete – pedig éppen ez történt a legutóbbi Narancsrevüben. De hol van már az eltáncolt 130 millió! A gólemesek kreatív fantáziáját ezúttal a nyerőgépek gyanúsan hirtelen bekövetkezett betiltása keltette fel – Vinnai András írt is egy jelenetet az ügy hátterét taglaló cikkből. De ez még nem minden, mert az egy dolog, hogy szélsőjobboldali eszmék számára közpénzből színházat fenntartani nem jó befektetés, de a gólemesek (és főleg Czifrik Balázs) még fel is dolgozták a Dörner György vezette Újszínházról szóló cikkünket. És tánc is lesz: Mérő László Élet Extremisztánban című eszmefuttatását Nagy Csilla adja elő.

 

Figyelmébe ajánljuk

Mesterségvizsga

Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.

Elmondom hát mindenkinek

  • - ts -

Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.

Nem oda, Verona!

  • - turcsányi -

Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.

Nagyon fáj

  • Molnár T. Eszter

Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.