Lumière Filmklub: Csak a szél

  • 2012. november 7.

Snoblesse

Fliegauf Bence Csak a szél című filmje egyike a Lux-díj esélyeseinek.


Az Európai Parlament által alapított Lux-díjat magyar film még nem nyerte el (bár Mundruczó Kornél a Deltával igen közel járt hozzá), de könnyen lehet, hogy a helyzet hamarosan (egész pontosan november 21-én) változni fog, hiszen Fliegauf Bence (interjú vele itt) és a Csak a szél jóvoltából – egy portugál és egy olasz versenyző mellett – a díjra esélyes három jelölt között vagyunk. Most már csak az EP-képviselők szavazatán múlik, melyik film kerül ki győztesként (talán elárul valamit a díjazási trendről, hogy eddig olyan alkotók nyertek, mint Fatih Akin (A másik oldalon) és a Dardenne fivérek (Lorna csendje) . Hogy Brüsszel mit lát a Csak a szélben, azt biztosra nem tudhatjuk, de kritikusunk véleményére (a teljes kritika itt) sokat adunk: „A Csak a szél nem a cigánygyilkosságokról szól, még csak nem is arról a társadalmi közegről, amelyben ez a rasszista gyilkosságsorozat megtörténhetett. Vagy csak nagyon áttételesen. Inkább úgy fogalmaznék, hogy ez egy antropológiai ismeretterjesztő film egy közösségnek, amely nem látszik tudomást venni arról, hogy neki ez a bűncselekmény-sorozat súlyos, feldolgozandó traumát okozott. Természetesen mirólunk, magyarokról és a mi tudatlanságunkról van szó, amit a film orvosolni igyekszik...”

Figyelmébe ajánljuk

Különbség

Izrael 1948-as megalakulásakor több mint 700 ezer palesztin hagyta el korábbi lakóhelyét, hazáját – többnyire elüldözték őket az ENSZ jóváhagyása értelmében születő új állam területét csak harcok árán biztosítani képes fegyveres erők. Mindkét oldalon történtek súlyos atrocitások.

Bukott diák

Lehet fanyalogni, sőt, tulajdonképpen ildomos is. Aki nem fanyalog, az talán nem is tartható komoly befogadónak, mintha nem lenne ízlése, s éppen ezért az értékítéletei sem méltók arra, hogy figyelembe vegyük azokat. Mégis, a fanyalgás negatív cselekedetnek számít, s a fanyalgó amolyan ünneprontónak, ízetlenkedőnek, tulajdonképpen egy igazi faszkalapnak.

Kiterítenek úgyis?

Kietlen vidék fogad, vörös szikla és homok mindenfelé, és csak később derül ki, hogy a kezdés előtt a közönséggel kokettáló figura maga az ifjú Galileo Galilei. Innentől minden jelként működik Polgár Csaba rendezésében.

Vár a MÁV

Az anyázás azok közé a kivételesen sértő gesztusok közé tartozik, amely sokak szerint azonnali megtorlást követel. Ám ha abból indulunk ki, hogy hányan anyáznak csak a városi közlekedésben, már nem is akkora sértés ez.

A legkeményebb

Legkeményebb tele elé néz Ukrajna: az energiahálózat jelentős része sérült vagy működésképtelen, több millióan – ezen belül a frontvonal közelében majdnem egymillióan – szorulnak közvetlen vagy közvetett támogatásra. Az ENSZ által kalkulált szükséges forrásnak kevesebb, mint a fele jött össze szeptember végére.

Üvegtigrisek viadala

A Ruszt József alapította zala­egerszegi színház jelenlegi korszakában nem csak földrajzilag esik távol az országos színházi nyilvánosságtól. A megyén kívül ritkán jutnak el vendégjátékokra, és az előadásaik sem vonzzák a városon kívüli nézőket, pedig a 2010 óta tartó, Besenczi Árpád nevével fémjelzett korszakban sem volt ez mindig így.

Állandósult betartás

Az októberi váltás óta sem alpolgármestert, sem bizottságokat nem sikerült választani Orosházán. Nincs megegyezés a szervezeti és működési szabályzat kapcsán sem. Az alaphelyzet máshonnan is ismerős: az ellenzéki polgármester mögött nincs testületi többség.

„Madár se száll az udvarra”

Busz csak ritkán jár a kétszáznegyven lelkes Rakacaszendre, sok ottani iskolás ezért hamar lemorzsolódik. A többség közmunkából él, a jövő kilátástalan a fiatalok számára. Egy felzárkóztatással foglalkozó civil szervezet próbálja kimozdítani a helyieket a reményvesztett hétköznapokból.