Lumière Filmklub: Csak a szél

  • 2012. november 7.

Snoblesse

Fliegauf Bence Csak a szél című filmje egyike a Lux-díj esélyeseinek.


Az Európai Parlament által alapított Lux-díjat magyar film még nem nyerte el (bár Mundruczó Kornél a Deltával igen közel járt hozzá), de könnyen lehet, hogy a helyzet hamarosan (egész pontosan november 21-én) változni fog, hiszen Fliegauf Bence (interjú vele itt) és a Csak a szél jóvoltából – egy portugál és egy olasz versenyző mellett – a díjra esélyes három jelölt között vagyunk. Most már csak az EP-képviselők szavazatán múlik, melyik film kerül ki győztesként (talán elárul valamit a díjazási trendről, hogy eddig olyan alkotók nyertek, mint Fatih Akin (A másik oldalon) és a Dardenne fivérek (Lorna csendje) . Hogy Brüsszel mit lát a Csak a szélben, azt biztosra nem tudhatjuk, de kritikusunk véleményére (a teljes kritika itt) sokat adunk: „A Csak a szél nem a cigánygyilkosságokról szól, még csak nem is arról a társadalmi közegről, amelyben ez a rasszista gyilkosságsorozat megtörténhetett. Vagy csak nagyon áttételesen. Inkább úgy fogalmaznék, hogy ez egy antropológiai ismeretterjesztő film egy közösségnek, amely nem látszik tudomást venni arról, hogy neki ez a bűncselekmény-sorozat súlyos, feldolgozandó traumát okozott. Természetesen mirólunk, magyarokról és a mi tudatlanságunkról van szó, amit a film orvosolni igyekszik...”

Figyelmébe ajánljuk

Mi az üzenete a Hadházy Ákos és Perintfalvi Rita elleni támadásoknak?

Bő húsz éve elvetett mag szökkent szárba azzal, hogy egy önjelölt magyar cowboy egyszer csak úgy döntsön: erővel kell megvédenie gazdáját a betolakodótól – ha jóindulatúan szemléljük a Hadházy Ákossal történteket. Ennél valószínűleg egyszerűbb a Perintfalvi Ritával szembeni elképesztően alpári hadjárat: nem könnyű érveket hozni amellett, hogy ez valaminő egyéni ötlet szüleménye.

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.