ImPulzus 20. Gerőcs Péter: Tárgyak

  • 2012. november 7.

Snoblesse

Így látják a kritikusok; egy fiatal prózaírót.


Gerőcs Péterről és Tárgyak című kötetéről nem csak azt írta kritikusunk, hogy "nagy lendületű, feszes próza, a mondatok, bekezdések jól szerkesztettek, és még akkor is érezhető, hogy kézben vannak tartva, amikor álmodorosságukban néha túlbonyolódnak", de azt is írtuk, hogy "azt már ebből a kötetből is biztosan lehet tudni, hogy Gerőcs fog majd egyszer mondani valami nagyot. Ha majd végül tényleg elkezdi a saját sztoriját". Hogy e nagyot mondás mikor következik majd be, azt talán még maga a szerző sem tudja, azt viszont, hogy a kortárs magyar irodalomban hova könyvelendők Gerőcs talált tárgyai, azt egészen biztosan megmondják a József Attila Kör kritikai beszélgetéssorozatán megjelenő kritikusok;  Benedek Anna, Lengyel Imre Zsolt és Pogrányi Péter és Tamás Zsuzsa.

 

Figyelmébe ajánljuk

Különbség

Izrael 1948-as megalakulásakor több mint 700 ezer palesztin hagyta el korábbi lakóhelyét, hazáját – többnyire elüldözték őket az ENSZ jóváhagyása értelmében születő új állam területét csak harcok árán biztosítani képes fegyveres erők. Mindkét oldalon történtek súlyos atrocitások.

Bukott diák

Lehet fanyalogni, sőt, tulajdonképpen ildomos is. Aki nem fanyalog, az talán nem is tartható komoly befogadónak, mintha nem lenne ízlése, s éppen ezért az értékítéletei sem méltók arra, hogy figyelembe vegyük azokat. Mégis, a fanyalgás negatív cselekedetnek számít, s a fanyalgó amolyan ünneprontónak, ízetlenkedőnek, tulajdonképpen egy igazi faszkalapnak.

Kiterítenek úgyis?

Kietlen vidék fogad, vörös szikla és homok mindenfelé, és csak később derül ki, hogy a kezdés előtt a közönséggel kokettáló figura maga az ifjú Galileo Galilei. Innentől minden jelként működik Polgár Csaba rendezésében.