rés a présen: Költözik a Karaván Művészeti Alapítvány. Miért?
Nyári Oszkár: Lett egy saját otthonunk: a Ráday utca 34.-ben, a Ferencvárosi Önkormányzat támogatásával és saját erőből, egy volt papírboltból alakítottuk ki bázisunkat, alkotóműhelyünket, amelyből az idei évadban megszületett a Karaván Szobaszínház. Itt két előadásunk van, a Banyamesék gyerekeknek, illetve az I’m online című – internetes zaklatásról szóló – ifjúsági darab, amit elsősorban középiskolai osztályoknak játszunk. Koprodukcióban megy két további előadásunk a Pinceszínházban, A Négyszögletű Kerek Erdő című mese és a legfrissebb bemutatónk, Spiró György Prah című darabja. A feladataink, törekvéseink 2000 óta változatlanok: a színház eszközeivel tehetséges, ám hátrányos helyzetű, köztük roma gyerekek és fiatalok képességeinek fejlődését segítjük. S bár a képzés már nem a Pinceszínházban folyik, a jelenlegi vezetés is lehetőséget ad, hogy évről évre, velük koprodukcióban mutathassunk be új darabot.
| ||
rap: A Prah másodszor találja meg a társulatot.
NYO: 2015 nyarán egy felolvasószínház-szerű produkciót hoztunk létre belőle egy alkalomra, mert sajnos csak arra futotta a támogatásból. Már ekkor megvolt a terv, hogy koprodukcióban mutassuk be a darabot. Most a Pinceszínház és a kaposvári Csiky Gergely Színház együttműködésében játsszuk. A darabbéli partnerem a feleségem, Nyári Szilvia, az előadást Tóth Géza rendezte, és Somogyi Zoltán tervező álmodta meg a különleges díszletet. Nagyon jó darabnak tartom Spiró György komédiáját, és úgy gondolom, hogy Szilviben is és bennem is egyre nagyobb volt a kíváncsiság, hogy milyen lenne egy kétszereplős darabban együtt játszani.
rap: Mi másban láthat még a közönség?
NYO: Anyaszínházamban, a kaposvári Csiky Gergely Színházban már 21 éve folyamatosan láthatnak. A Pinceszínházban legközelebb február 4-én este megy a Prah, és másnap, 5-én este a Nemzeti Színházban, az Árnyország című előadásban is játszom. Jelenleg hét különböző előadásban vagyok benne, és ebben az évadban még lesz egy bemutatóm, a Rückverc. Az elmúlt években több filmben is szerepelhettem. A Mancsban egy humoros figurát alakítottam, a Veszettekben pedig egy komoly szerepet.
rap: Milyen bemutatókat terveztek a Karavánnal az évad második felére?
NYO: A napokban dől el, addig semmi biztosat nem tudok mondani az új bemutatókról. Egy olyan struktúrában létező színházban, mint a Karaván, ahol nincs biztos, állandó támogatás, nagyon fontos, hogy rugalmasak legyünk, és gyorsan tudjunk reagálni a kínálkozó együttműködésekre.
rap: Mik voltak a legszerencsésebb találkozásaid?
NYO: Szerencsés találkozások címmel több projektünk is megvalósult. Az volt a cél, hogy a roma és a nem roma emberek között mindig egy-egy szerencsés találkozást hozzunk létre, és minden alkalommal gyarapítsuk ezeknek a számát. Az egyik saját szerencsés találkozásom az volt, amikor első alkalommal felvételiztem a színművészetire. Avar István tanár úr felvételiztetett az első fordulóban. Egy pillanatra találkozott a tekintetünk. Mintha mosolygott volna a szeme. Továbbjuttatott. Hazamentem, és elmondtam édesanyámnak, hogy szimpatikus voltam Avarnak, s ha rajta múlna, talán fel is vennének. Édesanyám a szokásos túláradó optimizmusomnak tudta be ezt az egészet. Abban az évben nem is vettek fel. Három évvel később azonban igen. Avar lett a művészi beszéd tanára. A bemutatkozásnál ugyanúgy nézett rám, mint akkor, és azt mondta mosolygó szemmel: Oszi, azt tudod, hogy neked már harmadévesnek kellene lenned?
