| ||
Már alig várjuk, hogy kéjelegni kezdjenek a vén kéjencek a Kolozsvári Állami Magyar Színház vígszínházi vendégjátéka során – Jiří Menzel filmjének (kritikánk itt) is ez volt az egyik legszebb jelenete, még Szabó István is feltűnt benne vén kéjencként. Addig is álljon itt egy idevágó hrabali idézet:
„A lányok, akiknek az a feladat jutott, hogy itt mulattassák a vendégeket, ezt mindig igen megbecsülték, mert ahogy láttam, itt szakították le a legnagyobb pénzt, és az idősebb ügynökök mindig nevetgéltek és viccelődtek, és a kisasszonyok vetkőztetése itt közös játék volt, az öregurak, miközben megállás nélkül szürcsölték és szagolgatták a kristálykelyhekben szervírozott pezsgőt, szép komótosan, egyenesen az asztalon vetkőztették a kisasszonyt, ahová aztán maga a kisasszony szépen le is feküdt, és a tőzsdeügynökök körberakták a testét poharaikkal és tálaikkal, rajtuk kaviár, meg vékonyra szelt téliszalámi, föltették szemüvegüket, és jó alaposan megnézték minden zegét-zugát annak a szép női testnek, és mint valami divatbemutatón vagy mint a festőiskola műtermében,kérték a lányt, hogy ülne most fel, aztán meg hogy egyenesedjen föl, hogy térdeljen le, hogy lógassa le lábacskáját az asztalról és lóbálja, mintha patakban mosná, és ezek az ügynökök sosem veszekedtek azon, hogy melyik végtag forduljon feléjük, melyik testrész legyen az övék, hanem hatalmas lelkesedéssel,mint a tájképfestők, akik azt viszik föl a vászonra a tájból, ami a legjobban izgatja őket, hasonló, szűnni nem akaró lelkesedéssel nézegették ezek az öregurak közvetlen közelről a szemüvegükön át hol a behajlított könyököt, hol a kibontott üstököt alulnézetből, aztán a lábfejet meg a bokát, vagy a sima hasat, az egyik bekukkantott a popsi két csodálatos girizdje közé, és gyermeki ámulattal meredt arra, amit éppen látott, a másik meg lelkesen kiáltozva bámulta a plafont, mintha magának az Úristennek köszönné, hogy benézhet a kisasszony széttárt combjai közé, és hogy kezével vagy ajkával megérintheti azt, ami neki ezen a testen a legjobban tetszik…”
