| ||
Wladimir Kaminert aligha kell bemutatni, vagy ha mégis, akkor forduljunk magunkhoz: „Rádióműsora, több tárcarovata van, és rendszeresen dj-ként is fellép a németek első számú bestsellerszerzője, aki 1991 óta él a berlini művésznegyedben, Prenzlauer Bergben” – írta munkatársunk, majd nem csak a szovjet népek gasztronómiájáról beszélgetett el a hazánkban állomásozott szerzővel (a teljes interjú itt), de az oroszok esetleges ellenszenvével is szembesítette az interjúalanyt:
| MN: Az oroszok, amikor a történeteit olvassák, nem érzik úgy, hogy át vannak verve? Meglehet, Wladimir Kaminernek jól megy Berlinben, de emigránsként nekik azért más a tapasztalatuk. Az exbirodalomban élőkről nem is beszélve, akiknek a szakállára a legtöbb vicc és a klisé született. WK: Nem hiszem, hogy átverném őket, vagy úgy érzik, hogy hülyére vannak véve. Klisék tényleg szerepelnek az elbeszéléseimben, de a nagynénémen kívül még senki nem sértődött meg miattuk. Az orosz emigránsok között nagyon sok rajongóm van, és igazán kevesen vannak, akik fújnak rám. Amit utálok, de évek óta hiába küzdök ellene, hogy a média minden piszlicsáré ügyben engem keres, aminek orosz vonatkozása van. Mivel az ellenállás teljesen hatástalan, megpróbálok a helyzetből a lehető legtöbbet kihozni. |
Nos, a média által sokat vegzált szerzőt elérte minden sikergyáros sorsa: megfilmesítették. S hogy mi is az Orosz diszkó? „Párját ritkító összművészeti termék, amellyel Kaminer, amolyan író-lemezlovasként megtáncoltatja hallgatóságát, lazán kipörgeti a számokat, kitűnően válogat, hogy aztán a műsor végén lihegve, de állva tapsoljuk vissza.” Hát, valami ilyesmi: a több mint 10 millió példányban elkelt elbeszélésgyűjteményből Oliver Ziegenbalg rendezett filmet, melyet a Szemrevaló fesztiválon lehet szemrevételezni.
