Othello Londonból

  • 2013. szeptember 16.

Snoblesse

Élő közvetítés a londoni Nemzetiből: Othello sztárszereposztással.
false

Sok Othello lefolyt a Dunán, amióta Shakespeare művét 1604. november 1-jén először előadták. Az első Othello Richard Burbage volt, aki – népszerűségét tekintve – az 1600-as évek George Clooney-jának számított. A híres Othellók sorában találjuk Orson Wellest, aki filmen alakította a velencei mórt, és csak kevéssel marad el mögötte Sir Laurence OIivier, aki úgyszintén a silver screent aranyozta be alakításával. Utóbb Anthony Hopkins és Laurence Fishburne is feliratkoztak az Othello-toplistára, 2007-ben pedig Chiwetel Ejiofor (figyeljék csak, idén ő lesz az Oscar esélyese) alakított nagyot színpadon, Susanne Wolff személyében pedig az első női Othello is meglett végre – már nagyon hiányzott! És ezzel elérkeztünk a mába, s ha már itt vagyunk, érdemes szemügyre venni Adrian Lester Othellóját, melyet a jeles brit színész a londoni National Theatre-ben követ(ett) el az Othello-rajongók nem kis örömére. Az élő közvetítés magyar felirattal látható.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.