Parno Graszt a várban

  • 2013. augusztus 12.

Snoblesse

Autentikus cigányzene Paszabról.
false

„Azt vettem észre a többieken, hogy amikor koncertezni megyünk, nem azt kérdezik először, hogy mennyi a pénz, hanem azt, hogy hová kell menni. Szerintem addig minden rendben lesz, amíg az elsődleges szempont az, hogy tudjunk menni, mert vágyunk rá, és csak utána jön a gázsi. Mi nem vagyunk gazdag emberek, játszhatnánk más zenét is, ha akarnánk, de nem biztos, hogy azt szívvel tudnánk csinálni. Ha pedig valamit nem szívből csinálsz, csak azért, mert megfizetik, akkor már gáz van. A közönség ezt kiszűri. Szerintem ezért van még meg ez a csapat. Egy család az egész, és nincs bizalmatlanság, segítünk egymásnak, mindent meg tudunk beszélni” – mondta el egy hajdan készült interjúban Oláh József, a Parno Graszt vezetője, és csak remélni tudjuk, hogy a családi kötelékek legalább olyan erősek az együttesen belül, mint voltak az interjú készítésekor. Az autentikus roma folkzenében utazó formáció jelentős kilométerszámot tudhat magáénak, hiszen többnyire úton vannak valahol Európában, de a szabolcs-szatmári Paszabról és környékéről gyűjtött dalok, valamint a saját szerzemények megjárták már az Egyesült Államokat, és a koppenhágai világzenei vásár közönsége is mintát vehetett belőlük. Ezúttal a budai várban, a Mesterségek Ünnepén lehet mintát venni a hamisítatlan paszabi hangzásból.

Figyelmébe ajánljuk

A bűn nyomora és a nyomor bűne Vadkeleten

Hogy milyen nyomor vezethet el a bűnhöz, amelyben csak némi élelmet vagy egy fél minimálbért sikerül zsákmányolni? Kik az áldozatok és miért hallgatnak? A leszakadó kistérségek sajnos kiváló terepet jelentenek, hogy egy pillantást vessünk a kétségbeejtő helyzetre.

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.