2006-ban sikerült mikrofonvégre kapnunk Neil Tennant, a Pet Shop Boys két jobbik felének egyikét – lássuk csak, mit válaszolt Neil a Narancs kérdésére:
Magyar Narancs: Ezzel együtt sokan hiányolják az aktuális tánczenékből azt a valamit, amit – szexuális orientációtól függetlenül – szinte csak a melegklubok dj-szettjeiben találnak meg.
Neil Tennant: Van egy fontos különbség a klubokban játszott pop és a house-nak nevezett műfaj között: a popzene nem drogzene. A mai tánczenében az extasy és a többi tudatmódosító igen fontos tényező, így teljesen másról szól az együttlét. És mivel számos „gay club” játszik drogos muzsikát, én a jó tánczenét nem kötném kifejezetten a melegkultúrához. Ez a „popdolog” megtörténhet mindenhol, „straight clubokban”, rockkoncerteken, bárhol, ahol az emberek összegyűlnek és együtt éneklik a számokat, akármilyen nyálasnak is tűnik sokaknak. A jó popban van egyfajta tiszta eufória, úgy hiszem, ez köti össze az egészet.
Tavaly pedig így dicsértük a jó popban utazó duó Electric című lemezét:
„Utoljára a nyolcvanas években fordult elő, hogy a Pet Shop Boys két egymást követő évben nagylemezt adjon ki, arra pedig még soha nem volt példa, hogy mindössze tíz hónapnyi szünet teljen el két albuma között. Mi is megírtuk, hogy a tavalyi Elysium nem sikerült túlságosan parádésra: korrekt lemez lett slágerek nélkül, rutinszerű munka rutinos zenészektől, középszerű és középtempós dalokkal. Éppen ezért lehetett attól tartani, hogy az Electric is unalomba fullad, de pont ellenkezőleg – a recenzensek legalábbis áradoznak, amit a 84 százalékos mutató is jelez a Metacriticen. Lehidalni azért nem kell, nem új Behaviourrel vagy Actuallyvel van dolgunk, hanem egy újra formába lendülő zenekar jól megírt-hangszerelt és jól táncolható albumával.”
A teljes kritika itt olvasható, a teljes duó pedig a Budapest Parkban látható nagyon is élőben.
