pincefilmek #01 horror edition

  • 2012. január 17.

Snoblesse

A kannibálok már a pincében vannak.


Nemrégiben még a zombik voltak az új vámpírok, ma meg már a kannibálok az új zombik – szó mi szó, nehéz lépést tartani a kortárs horror trendjeivel, mostanában ráadásul a Hollywoodtól távol eső filmes kishatalmak is belecsaptak a nagybani horrortermelésbe. A mexikóiak a kannibálok mellett tették le a garast, a Vagyunk, akik vagyunk egy kihívásokkal (és az élelembeszállító családfő elhullásával) küzdő mexikói kannibálcsalád dolgos mindennapjaiba enged bepillantást. A Magyarhangya és a Sirály közös horrorprogramjában nem csak levetítik az említett kannibálgyöngyszemet, de a meghívott szakértők meg is vitatják a horror leglényegét és a műfaj legfrissebb vadhajtásait. A vetítés előtt beszélgetés, a vetítés után zenés levezetés – a Plastic Heaven jóvoltából.

 

Figyelmébe ajánljuk

Mesterségvizsga

Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.

Elmondom hát mindenkinek

  • - ts -

Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.

Nem oda, Verona!

  • - turcsányi -

Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.

Nagyon fáj

  • Molnár T. Eszter

Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.