Gonoszkodott James Bonddal, bohóckodott Wes Andersonnál, beleszeretett Kosztolányiba, legutóbb pedig Simenonnal és egy pár széttárt női lábbal kezdett. De mindenekelőtt rágyújtott egy cigire. Mathieu Amalrickal, a világhírű színész-rendezővel egy cigarettányi időt beszélgettünk.
| ||
magyarnarancs.hu: Nemrég filmre vitte Georges Simenon kisregényét, A kék szobát. Simenon nem riadt vissza a pornográf részletektől. És ön?
Mathieu Amalric: Ó, igen, a híres nyolcadik sor, a széttárt női lábbal és a szivárgó spermával. Ez az első alkalom az életműben, hogy Simenon leírta, hogy sperma. 1963-ban fejezte be A kék szobát, ekkorra már túl volt jó néhány kemény, lélektani regényen, ezeket mi franciák roman durs-nek hívjuk. Meg is van az eredeti, '64-es kiadása a regénynek. Fogalmam sincs, honnan került hozzám, attól tartok, elloptam valahonnan. Nem vagyok egy nagy könyvtárépítő, de azért van egy-két saját könyvem, igaz, egy-kettő ellenőrizetlen forrásból. Szóval ezek a Simenon-féle roman durs-ök, ezek mind nagyon sötét, drámai történetek. De hogy irodalmi pornó lenne A kék szoba, csak mert az első oldalon széttárt női lábakról és szivárgó spermáról lehet olvasni? Nem, számomra távolról sem az. Ahogy Simenon a szex utáni testekről, a kitárulkozó nőről ír, az számomra művészet, Gustave Courbet híres festménye, A világ eredete jut róla mindig az eszembe. Courbet festménye sem pornográf, Simenon sem az.
| ||
A teljes interjú itt, A kék szoba pedig a Francia tetőmoziban tekinthető meg.
Korábbi interjúnk a Kosztolányi-rajongó Amalrickal itt.
