Spiró György libikókája

  • 2014. december 29.

Snoblesse

Libikóka Krizsó Szilviával – Vendég: Spiró György.

Magyar Narancs: Azt mondtad, az utóbbi tíz évben másik korszakba léptünk. Mi zárult le és mi kezdődött el szerinted?

false

Spiró Györg: Kelet-Közép-Európában hagyományosan hasonló folyamatok játszódnak le, apró eltérésekkel. Ami nálunk a szélsőjobb, az a cseheknél a szélsőbal, őrület, hogy húsz évvel a Husák-korszak után a kommunisták ennyire népszerűek lehetnek. Az a sok százmillió ember, aki az oroszok és a németek között él, nincs jó helyzetben. Úgy érzékelem, hogy vége a békekorszaknak, amely 1945-ben kezdődött. Nem szoktak ilyen hosszú békekorszakok lenni az európai történelemben. Ez kétnemzedéknyi idő, bőven elég ahhoz, hogy minden jó és rossz tapasztalat semmivé váljon. Arra lenne való persze a művészet, főleg az irodalom, hogy a tapasztalatokat átadja, de hát a világ mostanában érzéketlen lett a művészetekre. Nem győzök csodálkozni, hogy az én nemzedékemnek milyen páratlan szerencséje volt. Volt időnk gondolkozni, tanulni, művelődni és műveket írni. Ez a minket megelőző magyar nemzedékeknek nem jutott ki, és ahogy elnézem, a gyerekeinknek sem fog. Ilyen lelkiállapotban, mint amilyenben Dél- és Kelet-Európa most leledzik, szoktak kitörni korábban a háborúk. Ki tudja, miképpen oldódnak meg a mostani súlyos feszültségek. Nekem egészen véletlenül sikerült elcsípnem ezt a békekorszakot. Az is szerencse, hogy már 30-35 éves koromban felismertem, milyen korszakban élek, és tudatosan próbáltam élni a lehetőséggel.

Akik szívesen olvasnák tovább a híres író borongós gondolatait, ide kattintva megtehetik. Akik szívesen hallgatnák a szerzőt élőben is, azoknak Krizsó Szilvia talk show-ját tudjuk ajánlani, melynek másik vendége dr. Pellek Sándor orvos-alezredes, aki megjárta az afgán frontot.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.