Sziget, 3. nap: Blurtól Blurig

  • 2013. augusztus 1.

Snoblesse

A brit popzene elmúlt huszonvalahány évének egyik legnagyobb hatású és talán legemblematikusabb együttese, a londoni Blur zárja a péntek estét a Sziget nagyszínpadán.
false

Bár sok aktualitásról nem beszélhetünk a zenekarral kapcsolatban, ám Damon Albarnék 1990 óta azért csak összehoztak több igazán nagyszerű, illetve néhány egyenetlen, mégis figyelemre méltó nagylemezt, és mellékesen legalább két szekérderéknyi kislemezslágert, örökzöldet és nemzedéki himnuszt. És amíg az egykori nagy rivális, az Oasis a kilencvenes éveket végig bilihajjal, köpködve előadott Beatles-számokkal és megfontolt nyilatkozatokkal nyomta le, addig a Blur legalább négyszer cserélt teljes ruhatárat, valamint zenei stílust. A zenekar 1992 (a fúvósokkal feldobott, punkosan vadulós Popscene) és 1997 (a máig varázslatos és megfejthetetlen Beetlebum) között gyakorlatilag egymaga találta fel, járatta csúcsra és nyírta ki végérvényesen Cool Britannia kísérőzenéjét, a britpopot. Ilyen életművel tényleg lehetetlen hibázni!

Részletes program, Nick Cave- és Muzsikás-interjú a Narancs Sziget-számában. Ki ne hagyja!

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Györfi Mihály szolnoki ellenzéki polgármester szerint a parlamentben „a mindent megszavazunk Orbán Viktornak” című politikai komédia folyik. A politikus úgy látja, ennek az lesz a végeredménye, hogy bár a magyar társadalom nem szereti a politikai mészárlást, ha kell, jövőre megteszi.