Sziget, 3. nap: Blurtól Blurig

  • 2013. augusztus 1.

Snoblesse

A brit popzene elmúlt huszonvalahány évének egyik legnagyobb hatású és talán legemblematikusabb együttese, a londoni Blur zárja a péntek estét a Sziget nagyszínpadán.
false

Bár sok aktualitásról nem beszélhetünk a zenekarral kapcsolatban, ám Damon Albarnék 1990 óta azért csak összehoztak több igazán nagyszerű, illetve néhány egyenetlen, mégis figyelemre méltó nagylemezt, és mellékesen legalább két szekérderéknyi kislemezslágert, örökzöldet és nemzedéki himnuszt. És amíg az egykori nagy rivális, az Oasis a kilencvenes éveket végig bilihajjal, köpködve előadott Beatles-számokkal és megfontolt nyilatkozatokkal nyomta le, addig a Blur legalább négyszer cserélt teljes ruhatárat, valamint zenei stílust. A zenekar 1992 (a fúvósokkal feldobott, punkosan vadulós Popscene) és 1997 (a máig varázslatos és megfejthetetlen Beetlebum) között gyakorlatilag egymaga találta fel, járatta csúcsra és nyírta ki végérvényesen Cool Britannia kísérőzenéjét, a britpopot. Ilyen életművel tényleg lehetetlen hibázni!

Részletes program, Nick Cave- és Muzsikás-interjú a Narancs Sziget-számában. Ki ne hagyja!

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.