A gyűlölet „hazafisága” és a szolidaritás „vaksága” címmel jelent meg október 20-án a Narancsban Kozák Márton és Magyar Bálint publicisztikája:
„Orbán Viktor már 2015 januárjában, a Charlie Hebdo szerkesztősége elleni merénylet idején érzékelte, hogy az átalakuló Közel-Keleten a diktatúrákkal együtt több helyen az államhatalom is összeomlik, és a káoszba és kegyetlenségbe süllyedő térségből menekültek milliói indulhatnak Európa felé. Mértékadó megfigyelők szerint e felismeréshez Orbánt, a Vlagyimir Putyinhoz leginkább közel álló uniós miniszterelnököt orosz forrásból származó titkosszolgálati információk is hozzásegíthették. Mivel a tömeges menekülés a válságövezetekből tartós folyamatnak ígérkezett, a téma alkalmasnak tűnt arra, hogy a 2014 és 2015 fordulóján csökkenő népszerűségű Fidesz renoméját új, az addigiaknál fenyegetőbb ellenségkép megfogalmazásával építsék újra.
| ||
Orbán rezsimje ettől kezdve már nem hajléktalanok, cigányok, filozófusok, civil jogvédők vagy idegenszerű áruházláncok, hanem a hazára fenekedő menekültek elleni harccal erősítette legitimitását. E folyamatnak volt az egyik állomása a népszavazás, vagy Kis János találó kifejezésével, az autokratikus rendszerekre jellemző népszavaztatás.”
A cikk teljes terjedelmében itt olvasható, a két szerző pedig teljes terjedelmében a Budai Liberális Klubban lesz látható, amint a Fidesz hatalomgyakorlásának az európai normáktól elütő racionalitását elemzik. De vajon miben rejlik ez? Milyen csapdákat állított a gyűlöletkampány, s lett volna mód az elkerülésükre? És milyen taktikával, stratégiával lehet eredményesen szembeszállni a Fidesszel?
A szerzőkkel Szentpéteri Nagy Richard politológus beszélget.
