Steve Harris és a British Lion

  • 2016. november 15.

Snoblesse

Az Iron Maiden főnöke hobbizenekarával játszik Budapesten.

Ritka pillanat, hogy az Iron Maiden basszusgitárosának, egyben zenekarvezetőjének és fő dalszerzőjének Bundesliga-frizuráját nem egy aréna küzdőterének sűrűjéből lehet elcsípni, hanem egy pár száz fős klub színpadán.

false

Steve Harris ezúttal a British Lion nevű hobbizenekarával indul európai turnéra, akiket még a 90-es években kezdett el menedzselni, de az évek során szép lassan egy önálló lemezanyagot is megírt velük. Ez lett a 2012-ben megjelent British Lion, ami ugyan szólólemezként jelent meg, de a zenekar együtt maradt, és azóta időről időre turnéra indul. Aki viszont heveny Maiden-nosztalgiát vár a budapesti fellépésen, az csalódni fog, Harris ugyanis a British Lion dalait játssza élőben, amelyek stílusban inkább azokhoz a hetvenes évekbeli rockbandákhoz, a The Whohoz meg az UFO-hoz állnak közelebb, amelyek a Maiden gitárjátékát is inspirálták – a csattogó, tekervényes basszusgitározás viszont itt is épp olyan, amilyet Harristől megszoktunk és el is várunk már.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.