Tankcsapda a Sportarénában

  • 2012. december 12.

Snoblesse

Fiatal rajongóknak, de a legidősebb ’csapdásoknak is erősen ajánlott!


Fotó: Sióréti Gábor

Kevés hely van Budapesten, ahol ne játszott volna még a Tankcsapda: a Sportaréna egyelőre még ilyen, de már nem sokáig. Itt mutatja be ugyanis új, már platina minősítésű lemezét és a nyári fesztiválok után új gitárosát is a debreceni rockzenekar. Játszottak már 35 ezer ember előtt, indultak csak az első négy lemez számaival klubturnéra, zenéltek a pár száz fős A38-hajón – a mostani arénaturné éppúgy telt házas, mint az utóbbi évek alatt bármi, ahol Lukácsék megfordultak. És mivel épp húsz éve jelent meg A legjobb méreg című második stúdiólemez, a koncerten eljátsszák a kultikus album minden számát – a koncert így nemcsak a fiatal rajongóknak, de a legidősebb ’csapdásoknak is erősen ajánlott. Érdekesség, hogy a hosszú csöndet megtörő, hajdan rendkívül népszerű Junkies is az előzenekarok között van, a magyar heavy metal egyik zászlóvivője, az Ossian mellett.

 

 

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.