Tensnake (live)

  • 2013. április 22.

Snoblesse

Feltámadt, megújult és friss értelmet nyert a nyolcvanas évek kései diszkója – hála a most hozzánk látogató hamburgi dj/producernek.


Marco Niemerski a legnevesebb megadiszkók, fesztiválok színpadán és apró, kultikus klubok pultjaiban egyaránt otthonosan mozog – hamisítatlan élő produkciója egy lassan tíz éve töretlenül ívelő zenekészítői karrier esszenciája. A régóta Tensnake néven alkotó művész az elmúlt évtizedben a korai „diszkó” hangzásvilágát variáló producerek második hullámával került a köztudatba. Előbb saját kiadója, a Mirau, majd a Running Back adta ki a dolgait – ezek megannyi év távlatából is szórakoztató és maradandó lemezeknek tűnnek. Marco/Tensnake-re legalább annyira hatott a kilencvenes, mint a nyolcvanas évek elektronikus tánczenéje: a Metro Area hangzása, a klasszikus Detroit-techno és a korai Ibiza-bulik finoman eklektikus, „baleári” hangulata egyaránt ott lüktet számaiban. A klasszikus diszkó, a nyolcvanas évek robotfunkja és a Chicago-house sem lebecsülendő ihletforrások, ám mindez még csak a recept – a végeredmény az igazi bizonyíték, mint a megasláger Coma Cat végtelenül léha, mégis szellemesen szórakoztató, steel drum-hangokkal dúsított, kamu karibi elektrodiszkója. S hogy saját szerzeményei mellett a másoknak készített átértelmezéseiről is szót ejtsünk: érdemes meghallgatni azt a remixét, amelyet néhány éve a Hercules & Love Affairnek készített (My House). Ilyen tökéletességben tán senkinek sem sikerült rekonstruálnia az átmenetet, amikor a nyolcvanas évekből egyszer csak kilencvenesek lettek, s megszületett a mai értelemben vett, modern house (ami viszont paradox módon pont napjainkban találja szíven a publikumot). Tensnake-et a kritika és a közönség egyaránt zabálja – hozzánk a KIOSK kollektíva jóvoltából érkezik (akik a hazai részről keretezik az estét).

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van. Az ő kegyei éltetik, ő mozgatja a vezető személyi állomány tagjait, mint sakktáblán szokás a bábukat.