Tensnake (live)

  • 2013. április 22.

Snoblesse

Feltámadt, megújult és friss értelmet nyert a nyolcvanas évek kései diszkója – hála a most hozzánk látogató hamburgi dj/producernek.


Marco Niemerski a legnevesebb megadiszkók, fesztiválok színpadán és apró, kultikus klubok pultjaiban egyaránt otthonosan mozog – hamisítatlan élő produkciója egy lassan tíz éve töretlenül ívelő zenekészítői karrier esszenciája. A régóta Tensnake néven alkotó művész az elmúlt évtizedben a korai „diszkó” hangzásvilágát variáló producerek második hullámával került a köztudatba. Előbb saját kiadója, a Mirau, majd a Running Back adta ki a dolgait – ezek megannyi év távlatából is szórakoztató és maradandó lemezeknek tűnnek. Marco/Tensnake-re legalább annyira hatott a kilencvenes, mint a nyolcvanas évek elektronikus tánczenéje: a Metro Area hangzása, a klasszikus Detroit-techno és a korai Ibiza-bulik finoman eklektikus, „baleári” hangulata egyaránt ott lüktet számaiban. A klasszikus diszkó, a nyolcvanas évek robotfunkja és a Chicago-house sem lebecsülendő ihletforrások, ám mindez még csak a recept – a végeredmény az igazi bizonyíték, mint a megasláger Coma Cat végtelenül léha, mégis szellemesen szórakoztató, steel drum-hangokkal dúsított, kamu karibi elektrodiszkója. S hogy saját szerzeményei mellett a másoknak készített átértelmezéseiről is szót ejtsünk: érdemes meghallgatni azt a remixét, amelyet néhány éve a Hercules & Love Affairnek készített (My House). Ilyen tökéletességben tán senkinek sem sikerült rekonstruálnia az átmenetet, amikor a nyolcvanas évekből egyszer csak kilencvenesek lettek, s megszületett a mai értelemben vett, modern house (ami viszont paradox módon pont napjainkban találja szíven a publikumot). Tensnake-et a kritika és a közönség egyaránt zabálja – hozzánk a KIOSK kollektíva jóvoltából érkezik (akik a hazai részről keretezik az estét).

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.