Laurel Halo és Andy Stott a Trafóban

  • 2013. április 22.

Snoblesse

Az atlanti paktum a kísérletezőbb elektronikus zenében is működik – e tételt ketten is igazolják.

Hiánypótló elektronikus zenei sorozatot indít a Trafó, feltörekvő nemzetközi és hazai művészek főszereplésével – kiemelt szerepet kínálva az izgalmas felfedezéseknek és a koncertszerű zenehallgatási élménynek. Elsőként egy michigani hölgy és egy brit úriember mutatja be produkcióját (melyeket ezúttal is honfitársaink live actjei és dj-szettjei kereteznek).


Andy Stott a dubtechno szigorúan letisztult és hipnotikus világában kalandozva indult nyolc évvel ezelőtt, és bár az évek során megjelent jó pár kislemezével sokféle stílus felé kacsintgatott, mégis folyton visszatért a gyökerekhez. A 2011-ben kiadott dupla EP-jeivel (We Stay Together, Passed Me By) viszont letért a jól kitaposott ösvényről, és a koszosabb, karcosabb hangzások felé tájékozódott. A tavaly év végén megjelent Luxury Problems talán az eddigi legmarkánsabb kiadványa, mellyel megtalálni vélte az általa keresett komplex és szokatlan szépséget. A lemezen a lelassított, zsigeri pulzálás, az apokaliptikus törzsi hangulat és a kopott, nehéz basszusszőnyegek mellett kifacsart, mégis angyalian gyönyörű hangminták is főszerepet játszanak. Albuma nem csupán az önkifejezés következő szintjét jelentette számára, hanem meghozta az áttörést a szélesebb közönség felé is. Olyan meghatározó magazinoktól kapott kedvező kritikákat, mint a Pitchfork, a New York Times és a Vogue, s egyik legnépszerűbb száma, a Numb, a Chanel divatház legutóbbi bemutatóján is hallható volt.


Az amerikai dalszerző-énekesnő, Laurel Halo zenéire mindenekelőtt a klasszikus detroiti techno és az analóg szintetizátorok hangzása volt hatással. Szerzeményeinek összetett egyediségét a hideg géphangok és a saját, szinte éteri vokáljának kiegyensúlyozott játéka adja – ez tölti meg zenéjét súlytalan lebegéssel és végtelen melegséggel. Hangját olykor önálló zenei alkotóelemként használja: ha kell, hangszíneinek váltogatása révén idézi fel a transzcendentalitást. Dalaiban számára fontos, mély kontrasztokról mesél: az erőszak és a szépség, az analóg tökéletlenség emberiessége és a digitális reprodukció tökéletessége, vagy virtuális kapcsolatok és a fizikai izoláció – ez utóbbiból ered a neves Hyperdub kiadónál tavaly megjelent debütáló lemezének címe is. A Quarantine-t a mérvadó underground zenei magazin, a The Wire az év albumának választotta.

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Emlékév

A hatalom és a muzsikus viszonya sokféle lehet: az utcai zenész nyitott gitártokja, a homlokra csapott vagy vonóba tűzött nagycímletű bankjegy éppúgy kifejezi ezt a viszonyt, mint a Mozartot és Salierit is udvari zeneszerzővé kinevező II. József telhetetlensége.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.