Laurel Halo és Andy Stott a Trafóban

  • 2013. április 22.

Snoblesse

Az atlanti paktum a kísérletezőbb elektronikus zenében is működik – e tételt ketten is igazolják.

Hiánypótló elektronikus zenei sorozatot indít a Trafó, feltörekvő nemzetközi és hazai művészek főszereplésével – kiemelt szerepet kínálva az izgalmas felfedezéseknek és a koncertszerű zenehallgatási élménynek. Elsőként egy michigani hölgy és egy brit úriember mutatja be produkcióját (melyeket ezúttal is honfitársaink live actjei és dj-szettjei kereteznek).


Andy Stott a dubtechno szigorúan letisztult és hipnotikus világában kalandozva indult nyolc évvel ezelőtt, és bár az évek során megjelent jó pár kislemezével sokféle stílus felé kacsintgatott, mégis folyton visszatért a gyökerekhez. A 2011-ben kiadott dupla EP-jeivel (We Stay Together, Passed Me By) viszont letért a jól kitaposott ösvényről, és a koszosabb, karcosabb hangzások felé tájékozódott. A tavaly év végén megjelent Luxury Problems talán az eddigi legmarkánsabb kiadványa, mellyel megtalálni vélte az általa keresett komplex és szokatlan szépséget. A lemezen a lelassított, zsigeri pulzálás, az apokaliptikus törzsi hangulat és a kopott, nehéz basszusszőnyegek mellett kifacsart, mégis angyalian gyönyörű hangminták is főszerepet játszanak. Albuma nem csupán az önkifejezés következő szintjét jelentette számára, hanem meghozta az áttörést a szélesebb közönség felé is. Olyan meghatározó magazinoktól kapott kedvező kritikákat, mint a Pitchfork, a New York Times és a Vogue, s egyik legnépszerűbb száma, a Numb, a Chanel divatház legutóbbi bemutatóján is hallható volt.


Az amerikai dalszerző-énekesnő, Laurel Halo zenéire mindenekelőtt a klasszikus detroiti techno és az analóg szintetizátorok hangzása volt hatással. Szerzeményeinek összetett egyediségét a hideg géphangok és a saját, szinte éteri vokáljának kiegyensúlyozott játéka adja – ez tölti meg zenéjét súlytalan lebegéssel és végtelen melegséggel. Hangját olykor önálló zenei alkotóelemként használja: ha kell, hangszíneinek váltogatása révén idézi fel a transzcendentalitást. Dalaiban számára fontos, mély kontrasztokról mesél: az erőszak és a szépség, az analóg tökéletlenség emberiessége és a digitális reprodukció tökéletessége, vagy virtuális kapcsolatok és a fizikai izoláció – ez utóbbiból ered a neves Hyperdub kiadónál tavaly megjelent debütáló lemezének címe is. A Quarantine-t a mérvadó underground zenei magazin, a The Wire az év albumának választotta.

Figyelmébe ajánljuk