Laurel Halo és Andy Stott a Trafóban

  • 2013. április 22.

Snoblesse

Az atlanti paktum a kísérletezőbb elektronikus zenében is működik – e tételt ketten is igazolják.

Hiánypótló elektronikus zenei sorozatot indít a Trafó, feltörekvő nemzetközi és hazai művészek főszereplésével – kiemelt szerepet kínálva az izgalmas felfedezéseknek és a koncertszerű zenehallgatási élménynek. Elsőként egy michigani hölgy és egy brit úriember mutatja be produkcióját (melyeket ezúttal is honfitársaink live actjei és dj-szettjei kereteznek).


Andy Stott a dubtechno szigorúan letisztult és hipnotikus világában kalandozva indult nyolc évvel ezelőtt, és bár az évek során megjelent jó pár kislemezével sokféle stílus felé kacsintgatott, mégis folyton visszatért a gyökerekhez. A 2011-ben kiadott dupla EP-jeivel (We Stay Together, Passed Me By) viszont letért a jól kitaposott ösvényről, és a koszosabb, karcosabb hangzások felé tájékozódott. A tavaly év végén megjelent Luxury Problems talán az eddigi legmarkánsabb kiadványa, mellyel megtalálni vélte az általa keresett komplex és szokatlan szépséget. A lemezen a lelassított, zsigeri pulzálás, az apokaliptikus törzsi hangulat és a kopott, nehéz basszusszőnyegek mellett kifacsart, mégis angyalian gyönyörű hangminták is főszerepet játszanak. Albuma nem csupán az önkifejezés következő szintjét jelentette számára, hanem meghozta az áttörést a szélesebb közönség felé is. Olyan meghatározó magazinoktól kapott kedvező kritikákat, mint a Pitchfork, a New York Times és a Vogue, s egyik legnépszerűbb száma, a Numb, a Chanel divatház legutóbbi bemutatóján is hallható volt.


Az amerikai dalszerző-énekesnő, Laurel Halo zenéire mindenekelőtt a klasszikus detroiti techno és az analóg szintetizátorok hangzása volt hatással. Szerzeményeinek összetett egyediségét a hideg géphangok és a saját, szinte éteri vokáljának kiegyensúlyozott játéka adja – ez tölti meg zenéjét súlytalan lebegéssel és végtelen melegséggel. Hangját olykor önálló zenei alkotóelemként használja: ha kell, hangszíneinek váltogatása révén idézi fel a transzcendentalitást. Dalaiban számára fontos, mély kontrasztokról mesél: az erőszak és a szépség, az analóg tökéletlenség emberiessége és a digitális reprodukció tökéletessége, vagy virtuális kapcsolatok és a fizikai izoláció – ez utóbbiból ered a neves Hyperdub kiadónál tavaly megjelent debütáló lemezének címe is. A Quarantine-t a mérvadó underground zenei magazin, a The Wire az év albumának választotta.

Figyelmébe ajánljuk

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.