Laurel Halo és Andy Stott a Trafóban

  • 2013. április 22.

Snoblesse

Az atlanti paktum a kísérletezőbb elektronikus zenében is működik – e tételt ketten is igazolják.

Hiánypótló elektronikus zenei sorozatot indít a Trafó, feltörekvő nemzetközi és hazai művészek főszereplésével – kiemelt szerepet kínálva az izgalmas felfedezéseknek és a koncertszerű zenehallgatási élménynek. Elsőként egy michigani hölgy és egy brit úriember mutatja be produkcióját (melyeket ezúttal is honfitársaink live actjei és dj-szettjei kereteznek).


Andy Stott a dubtechno szigorúan letisztult és hipnotikus világában kalandozva indult nyolc évvel ezelőtt, és bár az évek során megjelent jó pár kislemezével sokféle stílus felé kacsintgatott, mégis folyton visszatért a gyökerekhez. A 2011-ben kiadott dupla EP-jeivel (We Stay Together, Passed Me By) viszont letért a jól kitaposott ösvényről, és a koszosabb, karcosabb hangzások felé tájékozódott. A tavaly év végén megjelent Luxury Problems talán az eddigi legmarkánsabb kiadványa, mellyel megtalálni vélte az általa keresett komplex és szokatlan szépséget. A lemezen a lelassított, zsigeri pulzálás, az apokaliptikus törzsi hangulat és a kopott, nehéz basszusszőnyegek mellett kifacsart, mégis angyalian gyönyörű hangminták is főszerepet játszanak. Albuma nem csupán az önkifejezés következő szintjét jelentette számára, hanem meghozta az áttörést a szélesebb közönség felé is. Olyan meghatározó magazinoktól kapott kedvező kritikákat, mint a Pitchfork, a New York Times és a Vogue, s egyik legnépszerűbb száma, a Numb, a Chanel divatház legutóbbi bemutatóján is hallható volt.


Az amerikai dalszerző-énekesnő, Laurel Halo zenéire mindenekelőtt a klasszikus detroiti techno és az analóg szintetizátorok hangzása volt hatással. Szerzeményeinek összetett egyediségét a hideg géphangok és a saját, szinte éteri vokáljának kiegyensúlyozott játéka adja – ez tölti meg zenéjét súlytalan lebegéssel és végtelen melegséggel. Hangját olykor önálló zenei alkotóelemként használja: ha kell, hangszíneinek váltogatása révén idézi fel a transzcendentalitást. Dalaiban számára fontos, mély kontrasztokról mesél: az erőszak és a szépség, az analóg tökéletlenség emberiessége és a digitális reprodukció tökéletessége, vagy virtuális kapcsolatok és a fizikai izoláció – ez utóbbiból ered a neves Hyperdub kiadónál tavaly megjelent debütáló lemezének címe is. A Quarantine-t a mérvadó underground zenei magazin, a The Wire az év albumának választotta.

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.