Cut Hands, Hieroglyphic Being – az izgalmas elektronikus zenék rajongói megint megkapják a magukét!
Ajánlom
Az Electrify elektronikus zenei sorozat eddig egyszer sem okozott csalódást: a minapi harmadikra gyorsan következő negyedik felvonás egy afféle transzcendentális afrikai felfedező körútra repít, ahol okkult törzsi rituálékra emlékeztető, de hipermodern produkciók idézik meg a jövő szellemét. A trópusi kontinens ősi kultúrája és perkusszív hangszerei ihlették meg William Bennett Cut Hands nevű új művészi alteregóját. A zajzenében műfajteremtő Whitehouse nevű formációjáról ismert angol zenész ezúttal hipnotikus rítusokkal és a sötét, poliritmikus technoütemekkel – kísérletezik (jellemző, hogy Amerikában ő az újra aktív Godflesh „előzenekara”.
Az emberi létezés spirituális alapkérdéseit kutatja az amerikai Jamal Moss, azaz Hieroglyphic Being is. Sajátos afrofuturista esztétikai megfontolásokból is táplálkozó, behatárolhatatlan és kiszámíthatatlan house zenéje az ihletett pillanatokban kozmikus és metafizikai dimenziókat nyit meg a befogadó előtt. Mellettük egy friss hazai duó, a juke és footwork vonalon mozgó, az 8ounce kiadónál nemrég debütáló Uffalo Steez (Sági Vikor és Gryllus Ábris) igazolja, hogy itthon is nyitottak a friss hangzásokra.
Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.
A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.
Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).
A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.
Bartók Imre legújabb könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, a depresszív alaptermészetű férfi azonban sikerei közben súlyos szerelmi válságot él át.
Tisztességes, közmegegyezéses választási törvény nélkül nincsenek tiszta választások. Ha a Tisza Párt eltakarítja a Fideszt, az csak azért lesz lehetséges, mert addigra a társadalomnak a Holdról is látszó többségének totálisan elege lesz Orbánékból.
Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? Fináli Gábor, a Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.
A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.
A magyar nyelvi kultúrában talán semmi sem annyira sokszínű és brutálisan kozmopolita, mint az utónévadás. Cseresnyési László írása az utónévadás szabályozásáról és arról, mi köze van ehhez a fideszes politikusnak.
Györfi Mihály szolnoki ellenzéki polgármester szerint a parlamentben „a mindent megszavazunk Orbán Viktornak” című politikai komédia folyik. A politikus úgy látja, ennek az lesz a végeredménye, hogy bár a magyar társadalom nem szereti a politikai mészárlást, ha kell, jövőre megteszi.
