Cut Hands, Hieroglyphic Being – az izgalmas elektronikus zenék rajongói megint megkapják a magukét!
Ajánlom
Az Electrify elektronikus zenei sorozat eddig egyszer sem okozott csalódást: a minapi harmadikra gyorsan következő negyedik felvonás egy afféle transzcendentális afrikai felfedező körútra repít, ahol okkult törzsi rituálékra emlékeztető, de hipermodern produkciók idézik meg a jövő szellemét. A trópusi kontinens ősi kultúrája és perkusszív hangszerei ihlették meg William Bennett Cut Hands nevű új művészi alteregóját. A zajzenében műfajteremtő Whitehouse nevű formációjáról ismert angol zenész ezúttal hipnotikus rítusokkal és a sötét, poliritmikus technoütemekkel – kísérletezik (jellemző, hogy Amerikában ő az újra aktív Godflesh „előzenekara”.
Az emberi létezés spirituális alapkérdéseit kutatja az amerikai Jamal Moss, azaz Hieroglyphic Being is. Sajátos afrofuturista esztétikai megfontolásokból is táplálkozó, behatárolhatatlan és kiszámíthatatlan house zenéje az ihletett pillanatokban kozmikus és metafizikai dimenziókat nyit meg a befogadó előtt. Mellettük egy friss hazai duó, a juke és footwork vonalon mozgó, az 8ounce kiadónál nemrég debütáló Uffalo Steez (Sági Vikor és Gryllus Ábris) igazolja, hogy itthon is nyitottak a friss hangzásokra.
Balázs Attila építőipari cége egy pillanatot sem várt: ahogy megjelent a XV. kerületi lakópark megvalósításának kiemelt státuszáról szóló kormányrendelet, elkezdte a földmunkákat a Pólus Center mellett. Ezzel eldőlt, hogy 65 méteres toronyházakat húznak fel a Szilas-patak mentén.
„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” – énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.
A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.
Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.
Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.
A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.
A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.
Amikor a 18. század második felében a barokk szerteágazó és szövevényes többszólamúsága helyett a világosabb struktúra és az érzelmesség jött divatba, Carl Philipp Emanuel híresebb volt az apjánál, akit ma a nagy Bachnak nevezünk.
Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.
