Cut Hands, Hieroglyphic Being – az izgalmas elektronikus zenék rajongói megint megkapják a magukét!
Ajánlom
Az Electrify elektronikus zenei sorozat eddig egyszer sem okozott csalódást: a minapi harmadikra gyorsan következő negyedik felvonás egy afféle transzcendentális afrikai felfedező körútra repít, ahol okkult törzsi rituálékra emlékeztető, de hipermodern produkciók idézik meg a jövő szellemét. A trópusi kontinens ősi kultúrája és perkusszív hangszerei ihlették meg William Bennett Cut Hands nevű új művészi alteregóját. A zajzenében műfajteremtő Whitehouse nevű formációjáról ismert angol zenész ezúttal hipnotikus rítusokkal és a sötét, poliritmikus technoütemekkel – kísérletezik (jellemző, hogy Amerikában ő az újra aktív Godflesh „előzenekara”.
Az emberi létezés spirituális alapkérdéseit kutatja az amerikai Jamal Moss, azaz Hieroglyphic Being is. Sajátos afrofuturista esztétikai megfontolásokból is táplálkozó, behatárolhatatlan és kiszámíthatatlan house zenéje az ihletett pillanatokban kozmikus és metafizikai dimenziókat nyit meg a befogadó előtt. Mellettük egy friss hazai duó, a juke és footwork vonalon mozgó, az 8ounce kiadónál nemrég debütáló Uffalo Steez (Sági Vikor és Gryllus Ábris) igazolja, hogy itthon is nyitottak a friss hangzásokra.
Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.
Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szakágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.
A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.
Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.
A Ne csak nézd! című pályázatot a Freeszfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.
A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, önerejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.
Hogy ilyen körülmények között mekkora mozgástere marad a Tusk-kormánynak a belpolitikában a 2027 őszén esedékes parlamenti választásig, tulajdonképpen nem is kérdéses. Szinte semekkora.
Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.
Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyarország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.
Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.
