Cut Hands, Hieroglyphic Being – az izgalmas elektronikus zenék rajongói megint megkapják a magukét!
Ajánlom
Az Electrify elektronikus zenei sorozat eddig egyszer sem okozott csalódást: a minapi harmadikra gyorsan következő negyedik felvonás egy afféle transzcendentális afrikai felfedező körútra repít, ahol okkult törzsi rituálékra emlékeztető, de hipermodern produkciók idézik meg a jövő szellemét. A trópusi kontinens ősi kultúrája és perkusszív hangszerei ihlették meg William Bennett Cut Hands nevű új művészi alteregóját. A zajzenében műfajteremtő Whitehouse nevű formációjáról ismert angol zenész ezúttal hipnotikus rítusokkal és a sötét, poliritmikus technoütemekkel – kísérletezik (jellemző, hogy Amerikában ő az újra aktív Godflesh „előzenekara”.
Az emberi létezés spirituális alapkérdéseit kutatja az amerikai Jamal Moss, azaz Hieroglyphic Being is. Sajátos afrofuturista esztétikai megfontolásokból is táplálkozó, behatárolhatatlan és kiszámíthatatlan house zenéje az ihletett pillanatokban kozmikus és metafizikai dimenziókat nyit meg a befogadó előtt. Mellettük egy friss hazai duó, a juke és footwork vonalon mozgó, az 8ounce kiadónál nemrég debütáló Uffalo Steez (Sági Vikor és Gryllus Ábris) igazolja, hogy itthon is nyitottak a friss hangzásokra.
Elsősorban a bulvársajtónak köszönhető, hogy az elmúlt harminc évben Ozzy Osbourne nevét Magyarországon is szinte mindenki ismerte – azok is, akik életükben nem voltak rockkoncerten.
Napi mintegy 270 adag ételt szerettek volna kiosztani intézményeikben az éhezők között, de mivel nem tudtak felmutatni nullás adóigazolást, elestek a pályázati lehetőségtől.
A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.
Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.
Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)
Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.
Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.
2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémiatanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.
A művészek között törzsi viszonyok vannak, A Pál utcai fiúk kutyafüle ehhez képest. És ebben az évben ez még hatványozottabban fog megjelenni a művészeti életben is - mondta interjúnkban a rendező a hazai színházi szakmáról.
