Cut Hands, Hieroglyphic Being – az izgalmas elektronikus zenék rajongói megint megkapják a magukét!
Ajánlom
Az Electrify elektronikus zenei sorozat eddig egyszer sem okozott csalódást: a minapi harmadikra gyorsan következő negyedik felvonás egy afféle transzcendentális afrikai felfedező körútra repít, ahol okkult törzsi rituálékra emlékeztető, de hipermodern produkciók idézik meg a jövő szellemét. A trópusi kontinens ősi kultúrája és perkusszív hangszerei ihlették meg William Bennett Cut Hands nevű új művészi alteregóját. A zajzenében műfajteremtő Whitehouse nevű formációjáról ismert angol zenész ezúttal hipnotikus rítusokkal és a sötét, poliritmikus technoütemekkel – kísérletezik (jellemző, hogy Amerikában ő az újra aktív Godflesh „előzenekara”.
Az emberi létezés spirituális alapkérdéseit kutatja az amerikai Jamal Moss, azaz Hieroglyphic Being is. Sajátos afrofuturista esztétikai megfontolásokból is táplálkozó, behatárolhatatlan és kiszámíthatatlan house zenéje az ihletett pillanatokban kozmikus és metafizikai dimenziókat nyit meg a befogadó előtt. Mellettük egy friss hazai duó, a juke és footwork vonalon mozgó, az 8ounce kiadónál nemrég debütáló Uffalo Steez (Sági Vikor és Gryllus Ábris) igazolja, hogy itthon is nyitottak a friss hangzásokra.
A Magyar Péter által közzétett hangfelvételből kiderült, hogy a honvédelmi miniszter „szakít a békementalitással”. De nem az lenne az első lépés, hogy kimondják, a magyarok békéjét Vlagyimir Putyin fenyegeti?
Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.
Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügynökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.
Joachim A. Lang dokumentumokon, jegyzőkönyveken, a grafomán Goebbels naplóján alapuló filmje, a Goebbels, a manipuláció művészete voltaképpen egy prémium kategóriás ismeretterjesztő film, amely beavat ebbe az embertelen logikába.
Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.
A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.
Az eredetileg 2010-es Próbaidő című kötet címe, története, egész miliője az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül. Megragasztható-e, ami eltört? Van-e lehetőség az újrakezdésre, a kapcsolatok meggyógyítására sok év távlatából?
Kudász Gábor Arion fotográfus szerint ma egy művésznek ki kell állni és értelmes összefüggő mondatokban érvelnie kell, be kell mutatnia egy projektet, a képeket meg nem értő hallgatóságának.
A főpuritán ugyanabban az ingben jár már huszonöt éve, mondta róla egyik régi harcostársa, szintén híres puritán. Körülötte a többiek is igyekeztek mindjobban, úgyszólván a maga teljességében megélni a puritánságukat.
A „Vár felújítása” valójában azt jelenti, hogy az egykori épületeket vasbetonból lemásolják, és valószínű, hogy nincs még egy hely a világon, ahol úgy építenének fel egy házat, hogy azt sem tudják, mi lesz a funkciója.
